Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 4 (78. szám) - Az adatvédelmi biztos 2002. évi beszámolója, valamint az adatvédelmi biztos beszámolójának elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DONÁTH LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója:
4011 Ezek után a legfontosabbat ombudsman úr szóbeli kiegészítéséből azért szeretném beidézni, mivel ha igaz az, ami itt többször előkerült az általános ombudsmanokkal kapcsolatban, különösen igaznak érzem az adatvédelmi biztos tevékenységére, hogy tud niillik még mindig rész szerinti az ismeret, rész szerinti az igénybevétel. Bizottságunk elnöke kicsit szomorúan mondta, pedig igaz és ennyiben inkább elgondolkodtató, mint érzelmi jellegű a kijelentés, hogy a vidéki emberek kevésbé ismerik a jogaikat és m ég kevésbé mernek élni azokkal. Valószínűleg az adatvédelem esetében ez még inkább így áll. Persze én nem tudok elvonatkoztatni a magam eredendő hivatásától, így azt a szkeptikus kérdést kell feltennem - nyilván nem költői kérdés ez , hogy adatvédelemre c sak azért van szükség, mert az adatainkkal vélhetően visszaélnek. Valójában ennek a tevékenységnek az indokoltsága nem valami jó, hanem valami rossz. Igazából talán egyszer eltűnődhet az ember azon - ha nem is itt, egy más világon , ha az Örökkévaló a nev ét sem szolgáltatta ki, akkor vajon az a töméntelen visszaélés, amely a mi személyes adatainkkal nap mint nap megtörténik, mennyiben az eredendő bűn része. De ezt elsősorban bizottságunk elnöke számára vélem továbbgondolásra méltónak. Azonban Péterfalvi At tila szóbeli kiegészítéséből egy nagyon fontos gondolatot ki kell emelnem. Megemlékezett arról, hogy 2002ben volt tíz éve annak, hogy az alaptörvény elfogadásra került. Szó szerint idézem: “Ez a törvény a rendszerváltás idején teljes konszenzussal vált al kotmányos alapjoggá. A közérdekű adatok nyilvánosságát szabályozza. Mi a legfontosabb alapelve ennek a szabályozásnak? Az információs önrendelkezés elve, amely az Alkotmánybíróság gyakorlata és a megszületett törvény alapján aktív jogot jelent.” Súlyos sza vak ezek, s amennyiben az ő tevékenysége és irodájának működése valóban azt szolgálja, hogy ez aktív joggá legyen mindenfajta diszkrimináció, megkülönböztetés és hátrány nélkül, akkor bizony - bár eredendően nem a jó, hanem a rossz elhárítása a hivatása en nek az irodának, mégiscsak - pozitív és fontos tevékenységet végez. A másik, amit kiemelnék mondandójából: megemlékezett Majtényi László hivatalbeli elődjéről, amit példamutatónak tartok, s nemcsak abból a szempontból, mert a jogintézmény kontinuitását, a jogbiztonságot erősítő gesztusnak tekintem, hanem azért is, mert Majtényi László ennek a szakmának, s a jogtudomány egészének kiváló munkásaként valóban rengeteget tett azért, hogy ismertté legyen, mi is az adatvédelem. Bár a vele való disputák még nagyobb gondot okoztak számomra szellemileg, mint utódjával Péterfalvi Attilával - tömörebben fogalmaz a mostani ombudsman , mégis azt gondolom, hogy egy folyamatos munka állomása az elmúlt év és az erről szóló jelentés ráépül mindarra, amit Majtényi László elöl járóban elvégzett. Ide tartozik azonban, amit problémaként felvetettem, és az illusztráció kedvéért itt is visszaidéznék, egy konkrét, szimbolikus jelentőségű számot viselő ügy kapcsán - azért szimbolikus szám, mert a 666 nem jó szám mindazoknak, akik a Je lenések könyvét ismerik. Az az ügy, amely ezen a számon szerepel, a Terror Házával kapcsolatos ügyre vonatkozott. Arra, hogy valaki azért fordult az ombudsman úrhoz, mivel hozzátartozója fényképét megkérdezése nélkül, feltételezése szerint helytelenül vagy éppen jogtalanul helyezték ki a múzeumban. Ennek kapcsán én sokkal általánosabban vetettem fel azt a kérdést, hogy a tudományos kutatásnak, a művészi vagy muzeológiai megjelenítésnek milyen határai vannak, meddig mehet el a történész, a történelemtudománn yal vagy a múzeummal kapcsolatos tevékenység az adatvédelemmel versus. Ebben az esetben ombudsman úr különös érvelést használt számomra - bár lassanként hozzászokom ahhoz, hogy a jog messze meghaladja a teológia verbális lehetőségeit , hogy tudniillik bír ósághoz tessék fordulni, hiszen az a jogosítvány, amivel egy ombudsman rendelkezik, nem terjed ki arra, hogy például megállapítsa ebben az esetben is a lehetőségét, hogy helyesen vagy nem helyesen járt el a Terror Háza Múzeum. (17.10) Majd a bíróság eldönt i, a történeti kutatás szabadsága, az eredmények nyilvánvalóvá tétele megkívántae a múzeumi tárgy elhelyezését - ez esetben néhány fényképről vagy iratról van szó. Itt
