Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 4 (78. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2002. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2002. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadás... - ELNÖK (Harrach Péter): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről:
4005 sokan belenyugodnak hatósági döntésekbe, nem fellebbeznek, majd amikor már visszafordíthatatlan állapot keletkezett, akkor fordulnak az országgyűlési bizt oshoz mint egy reménybeli csodatévőhöz - hadd tegyem hozzá, hogy az országgyűlési képviselőkhöz is több esetben jönnek ilyenkor az állampolgárok. Azt gondolom, ez a jel, ez a tendencia mindenképpen figyelmeztető mindannyiunk számára. A panaszok növekvő ará nya 2002ben - már 35 százaléka - az önkormányzatok működését kifogásolta. A több éve lassan növekvő arány azt is jelzi, hogy megoldatlan az önkormányzati határozatok állami ellenőrzése és a jogsértő határozatok visszavonásának vagy módosításának a kikénys zerítése. A lakosság jelentős része jogilag képzetlen, nincsenek ismeretei arról, hogy mit tegyen, ha belekerül az államigazgatási ügyintézés fogaskerekei közé. NyugatEurópában van tradíciója ennek a problémának, polgári tanácsadó szervezetek és jogsegély szolgálatok segítik a polgárokat az ügyintézésben, nálunk azonban még túl gyenge a jogsértések ellen fellépő civil szféra. A panaszok 94 százalékát változatlanul az állampolgárok nyújtják be, és csak néhány százalékot tesz ki a jogsérelmek megszüntetésében kezdeményező szerepet vállaló civil szervezetek aránya a panaszosok között. Gyorsult a benyújtott panaszok ügyintézése, ennek ellenére 2002ben az ügyhátralék 45 százaléka kéthárom évvel korábban benyújtott panasz volt. Nyilvánvalóan el kell és el lehet töprengenünk azon, hogy mire figyelmeztet bennünket a panaszok területi eloszlása. Valószínű, hogy a Budapesten élők jobban ismerik a jogaikat, lehetőségeiket vagy inkább jobban tájékozottak, és emiatt magasabb a panaszosok száma a fővárosban, mint vidéke n. Itt hadd említsem meg kedves képviselőtársaimnak, hogy az elmúlt esztendőben, amikor az előző évi beszámolót tárgyaltuk, akkor kiemeltem, szó szerint idéztem a 2001es beszámolóból a következőképpen az országgyűlési biztos beszámolóját: “Az ügyek egyre bonyolultabbakká válnak, ami a polgárok számára nehezen követhetővé vagy egyenesen átláthatatlanná teszi a hatóságok eljárását, ami a jogaik érvényesítésében súlyosan érintheti a jogban kevéssé jártas állampolgárokat.” Ezt nem ismételve, de szeretném aláhú zni azt, hogy a most tárgyalt beszámolóban ezen a gondolaton túlmenően felfedezhető egy még súlyosabb mondat is, legalábbis számomra, amely így fogalmaz: “Az általános és speciális jogszabályok egyre szövevényesebb rendszerében az országgyűlési biztosok sz ámára is egyre nehezebb feladatot jelent az egyes alkotmányos alapjogok érvényesülésének nyomon követése.” Megmondom őszintén, tavaly is és most is ezt a mondatot, most már ezt a kibővített mondatot nagyonnagyon fontosnak és figyelmeztető jelnek tekintem, és bizonyára nem magyar specialitásról van szó, hiszen ezek általános tendenciák, de azt gondolom, hogy Magyarországon sok tekintetben nincs meg az állampolgárok számára az esélyegyenlőség, nem tudtuk megteremteni az esélyegyenlőséget ezen a téren sem. (1 6.40) Ezért óriási a felelősségünk - nyilván nemcsak az országgyűlési biztosoknak, hanem az Országgyűlésnek, a kormányzatnak, a kormányhivataloknak, az önkormányzatoknak, a civil szervezeteknek, az egyházaknak közösen van óriási felelőssége - azon a téren, amiről a beszámoló, azt gondolom, komoly felkiáltójelekkel figyelmeztet mindnyájunkat újból, esélyekre, esélyegyenlőségre, polgári jogegyenlőségre, nagyon röviden úgy fogalmazhatnám meg: az ember méltóságára és az emberi méltóság komolyan vételére. (Az el nöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Nagyon sokat számított az országgyűlési biztos segítsége a mozgássérültek parkolási gondjainak a megoldása területén, erre vonatkozóan külön részt olvashatunk a beszámolóban. Mint ismeretes, több nagyvárosban, elsősorban a fővárosban, nem fogadták el a mozgássérültek kormányrendeletben lefektetett parkolási lehetőségét, és minden eszközzel zaklatták, felesleges hatósági igazolásokra
