Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 4 (78. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének, az adatvédelmi biztosnak, valamint nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2002. évi tevékenységéről szóló beszámolói - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3988 esetet, ha a kötelezett külföldön ismeretlen helyen vagy olyan államban tartózkodik, ahol a tartásdíj nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján sem hajtható be. A rendőrségi és kato nai fogdában, valamint a büntetésvégrehajtási intézményekben elhelyezett előzetes letartóztatottakra vonatkozó fogva tartási szabályoknak az új büntetésvégrehajtási törvénybe való beiktatását javasoló ajánlás tekintetében jelzem, hogy az ajánlás tartalmá t figyelembe fogjuk venni a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításának ez év második felében esedékes előkészítése kapcsán. A kivizsgált gyermekbántalmazási ügyekkel kapcsolatos, hogy az egészségügyi adatok védelmét szabályozó törvény módosult, a bántalmazás gyanúját keltő sérülések kötelező orvosi bejelentésének előírását szorgalmazó ajánlásnak megfelelően. Ezzel összefüggésben érdemes elmondani, hogy az elmúlt időszakban a közfigyelem homlokterébe ke rült a családon belüli erőszak és az ellene való fellépés kérdése. Az Országgyűlés határozatban állapította meg a családon belüli erőszak elleni nemzeti stratégia kidolgozásának feladatát, amelyben a távoltartás intézményének bevezetésétől a jogi segítségn yújtáson és a menedékházhálózat kialakításán keresztül a felvilágosító kampányig sokféle eszköz szerepel, ami esélyt ad a probléma komplex kezelésére. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és helyettesének, valamint a nemzeti és etnikai kisebbség i jogok országgyűlési biztosának a beszámolója is foglalkozott az előkészületben lévő, a diszkriminációellenes szabályokat tartalmazó törvény rendelkezéseivel vagy tervezetével. Erről talán itt érdemes néhány szót szólni. Elöljáróban érdemes elmondani, hog y a törvény megalkotása az Európai Unióhoz való csatlakozás szempontjából is elkerülhetetlen, mert meg kell felelnünk az Európai Unió Tanácsa által elfogadott, a személyek közötti faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló, valamint a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló irányelveknek. A törvény már elkészült, koncepciója számos alapelvet határoz meg a majdani törvényi szabályozás tartalmára nézve. Ezek közül talán a legfontosabbak az egyenlő bánásmód érvényesítése feltételeinek megteremtése, ideértve a jogi és intézményi feltételeket, az állam felelősségét. Az állami, önkormányzati szervek és intézmények működése során érvényesülni e kell a hátrányos megkülönböztetés tilalmának. Az egyenlő bánásmód kötelezettsége és érvényesítése nem vezethet a magánszféra és a személyhez fűződő jogok sérelméhez. Lényeges, hogy a törvénynek meg kell különböztetnie a közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönböztetést, mert e nélkül nem biztosítható, hogy a kirívóan durva és egyértelműen hátrányt okozó megkülönböztetések mellett az olyan hátrányos megkülönböztetések ellen is fel lehessen lépni, amelyek látszólag semleges intézkedéseken alapulnak, de e redményük mégis egy meghatározható embercsoport hátrányban részesítése. A koncepció szerint a diszkriminációellenes törvény meghatározott célterületekre külön szabályokat alkotna, mégpedig azokra a terü letekre, amelyeken tipikus a diszkriminációs magatartás. Ezek közé tartoznak a foglalkoztatás, az oktatás, a szociális és egészségügy, valamint az áruk és szolgáltatások igénybevétele is. Létre szeretnénk hozni az egyenlő bánásmód bizottságát, amelynek fő feladata az esélyegyenlőség általános érvényesülésének elősegítése, programok és intézkedések kezdeményezése, illetve az azokban való közreműködés által, valamint a hátrányos megkülönböztetés elleni intézményes fellépés az állami szervek és a társadalmi sz ervezetek ösztönzésével. Ugyanakkor a bizottság vizsgálatokat is lefolytathat az egyenlő bánásmód követelményének megsértése esetén, és komoly bírságok kiszabására is fel kívánjuk jogosítani azt. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló törvén y reményeink szerint áttörést fog eredményezni a diszkriminációs problémakörrel kapcsolatban, és komoly ösztönzést, adott esetben kényszert fog jelenteni az ilyen jelenségek visszaszorításában. A legfontosabbnak mégis azt a tudatformáló erőt tartom, amelye t egy ilyen törvény puszta léte garantálhat. Ha e törvény alapján az állami szervek, civil szervezetek és az egyes emberek felismerik a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát
