Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 4 (78. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének, az adatvédelmi biztosnak, valamint nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2002. évi tevékenységéről szóló beszámolói - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3986 Az ombudsmanok, és ezt jó szívvel kijelenthetjük, európai színvonalú intézményként végzik az alapvető j ogok védelmével kapcsolatos tevékenységüket. Az Országgyűlés ellenőrző, jogvédő szerveiként eljáró országgyűlési biztosok, odaadó és elkötelezett munkatársaik közreműködésével, kivívták a társadalom egyöntetű elismerését. Ezt az is jól mutatja, hogy a társ adalmi presztízsvizsgálatok szerint az ombudsmanok az állami szervek között az elismertség szempontjából igen előkelő helyet foglalnak el. Sajátos módon tükrözi ezt egy érdekes adat is, amely a beszámolókban is olvasható. Az általános biztoshoz 2002ben 51 53 panasz érkezett, s ennek 89 százalékát, 4324 ügyet más szervhez kellett áttenni, vagy tájékoztatni a panaszost arról, hogy mely szervhez fordulhat. Bár ez az adat jelez egy bizonyos ismerethiányt, ugyanakkor azt is jól mutatja, hogy a társadalom nagyfok ú bizalmat táplál az ombudsmanok iránt. Ez a bizalom megalapozott, és a tapasztalatok által igazolt elismerést is jelent. A társadalom véleményével messzemenően egyetértve kijelenthetem, hogy a kormány is ugyanilyen elismerését fejezi ki az országgyűlési b iztosoknak. Idézhetném az egyik képviselő úr korábbi meghatározását, aki az ombudsmani intézmény lényegét igen találóan úgy foglalta össze, hogy tüske a köröm alatt, mármint a közigazgatás szempontjából. De megfogalmazható ez más oldalról is, úgy is, hogy az ombusdmanok a társadalom lelkiismeretét képviselik. Külön említést érdemel, hogy az elsőként megválasztott országgyűlési biztosokra, Gönczöl Katalinra, Kaltenbach Jenőre és Majtényi Lászlóra komoly felelősség hárult, mert rájuk várt az a feladat, hogy f ormát és tartalmat adjanak az új jogállami intézménynek, kialakítsák az ombudsmani intézmény stílusát, jellegét, a törvény rendelkezéseit élő joggá, megvalósult normává tegyék, s egyben mércét állítsanak az utódaiknak. Mára már elmondható az is, hogy a 200 1ben megválasztott új ombudsmanok, Lenkovics Barnabás úr és Péterfalvi Attila úr méltó utódai úttörő munkát végzett elődeiknek. Az országgyűlési biztosok tevékenységét impozánsan mutatják be azok a vaskos kötetek, amelyek a 2002. évi tevékenységükről szól ó beszámolóikat tartalmazzák. A beszámolók az összes lényeges szempont szerint csoportosított adatokat bemutató statisztikákkal adnak számot az előző évben elvégzett munkáról. Kimerítően ismertetik a panaszok vizsgálatának a gyakorlatát, az ügyfajták szeri nt a megállapított alkotmányos visszásságokat, illetve az alaptalannak bizonyult panaszokat, valamint a jogalkotásra vonatkozó teljesült, illetve nem teljesített ajánlásokat. Ez a három beszámoló olyan gazdag az ügyek leírásában, hogy a rendelkezésemre áll ó időre tekintettel, illetve a műfaji sajátosságok után is lehetetlen minden lényeges kérdésre reagálni, hiszen feltehetőleg az ombudsmanok a beszámolóikban leírt ügyeket mind lényegesnek tekintik. Ezért csak bizonyos általános tapasztalatok értékelésére v an inkább módom. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és helyettesének beszámolójával kapcsolatban mindenképpen szólni kell azokról a megállapításokról, amelyek ilyen jellegűekként szerepelnek a kötetben, a biztosok ugyanis értékelik az állampolg ári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény 2001ben történt módosításának a következményeit. Ezzel kapcsolatban az általános biztos és a helyettese arra a következtetésre jutott, hogy az Alkotmánybíróság döntése folytán történt törvénymódosítás eredm ényeképpen, bár történtek előrelépést is eredményező változások, összességében az ombudsmanok hatásköre szűkült, csökkent a vizsgálható ügyek köre. Ez a vitatható megállapítás azzal van összefüggésben, hogy előzőleg az Alkotmánybíróság a jogbiztonságot sér tően bizonytalan tartalmúnak ítélte meg az ombudsman által vizsgálható szervek körét felsoroló törvényi rendelkezésben az államhatalmi és az igazságügyi szerv, továbbá a bíróságon kívüli jogvitát kötelező érvénnyel eldöntő szerv kategóriáit. A törvénymódos ítás előkészítésekor, amelyben egyébként az ombudsmanok is meghatározó szerepet vállaltak, az Alkotmánybíróság döntéseiben foglaltakat messzemenően figyelembe véve alakult ki az a törvényszöveg, amelyet végül az Országgyűlés nagy többséggel elfogadott.
