Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 4 (78. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének, az adatvédelmi biztosnak, valamint nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2002. évi tevékenységéről szóló beszámolói - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese:
3974 Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szép en. Megadom a szót Takács Albert úrnak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének. DR. TAKÁCS ALBERT , az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim ! A tavalyi beszámolónkban kísérletet tettünk arra, hogy megfogalmazzuk azokat a szempontokat és elveket, amelyek szerint az emberi jogokat értelmezzük, és amelyek szerint ezeket próbáljuk megvédeni. Úgy gondolom, tavaly ez szükséges volt, mert az emberi j ogok alapvetően elveket és értékkövetelményeket fejeznek ki, amelyekről kinekkinek ha nem is gyökeresen, de mégiscsak eltérő véleménye lehet. Az idén szigorúbban értelmeztem azt a feladatot, hogy az ombudsmannak évente jelentést kell tennie az emberi jogo k, az állampolgári jogok helyzetéről. Most röviden az írásban megtett jelentésünkhöz szeretnék néhány olyan megjegyzést és adalékot hozzátenni, amely azt mutatja, hogy az én szemszögemből milyen az emberi jogok helyzete. Az idei jelentésünk azzal a nem túl szellemes, ámde mégis fontos mondattal zárul, hogy az emberi jogok tekintetében kirívóan súlyos visszaélést, azok szándékos megsértését nem tapasztaltuk. Miközben ez igaz, nyilván nem árt ezt a képet egy kicsit árnyalni. Az emberi jogok érvényesülésének, illetve azok megsértésének van bizonyos időszerűsége. Egyes időszakokban bizonyos típusú emberi jogok válnak sérülékenyebbé, más időszakokban mások. Valahogy úgy néz ki a dolog, mint a Parlament épülete, amit én állványzat nélkül még sose láttam: hol itt, hol ott mindig alá van dúcolva, ettől azonban az építmény még szép és lehet benne gyönyörködni. Az emberi jogokat illetően két lényeges tekintetben kell pontosítást elvégezni. Az a kép ugyanis, amelyet mi jelentésünkben az emberi jogokról tudunk adni, mess ze nem teljes. Az emberi jogoknak az a képe az emberi jogokról festhető vászonnak csak egy kis, sajátos ecsettechnikával készült szelete, amit mi elő tudunk hozni. Azért, mert az emberi jogokat sokféle szervezet sokféle aspektusból védi, és a mi látásunk, a mi megközelítési módunk a jogszabály erejénél fogva meglehetősen korlátozott, az emberi jogok teljes gazdagságát nem képes lefedni, nem képes azzal foglalkozni. Az első dolog a kettő közül, amit az imént megemlítettem, hogy az emberi jogok sérelme ma már nemcsak az állami fenyegetettség miatt következhet be. Az a felfogás, ami az emberi jogokat az állammal szembeni garanciaként fogta föl, bizonyos tekintetben kezd meghaladottá válni. A harmadik személyek vagy olyan szervezetek által okozott emberi jogsért ések, amelyek az ombudsmanról szóló törvény szerint hatóságnak nem minősülnek, legalább annyi veszélyt hordoznak magukban, mint az állam vagy annak erőszakszervezetei által elkövethető jogsértések. Ez a fajta probléma a mi látókörünkből - legalábbis amit j elentésbe tudunk foglalni - kiesik, hiszen ilyen szervezetekkel vagy magánszemélyekkel nem foglalkozhatunk. A másik dolog, amely árnyalja, finomítja az emberi jogok helyzetéről vallott felfogásunkat, az az, hogy az ombudsmanok nemcsak a közigazgatás törvén yességével foglalkoznak, tehát vizsgálataik során nem szigorú jogszerűségi, nem szigorú törvényességi szemléletet követnek, hanem - mint ahogy Lenkovics Barnabás is említette - a megfelelő és a jó közigazgatás elveit, azok megvalósítását kérik számon. Tula jdonképpen a közigazgatás helyes működésének a lehetőségét vizsgálják, és mindannyiszor anomáliákra bukkannak, amikor a közigazgatási infrastruktúra nem jó és ott valamilyen zavar támad. Érdekes módon az elénk kerülő ügyek - bár szerintem az eddig mondotta k ezt némileg magyarázzák - zömmel eljárásjogi természetűek. Az eljárásjog a mi munkánk szempontjából tehát különös jelentőségű, még akkor is, ha egy alkotmányjogász számára - ha szabad így mondani - van valami unalmas abban, hogy mindig eljárási szabályta lanságra bukkan és szép nagy materiális
