Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 4 (78. szám) - „Kudarc, kilátástalanság, koncepciótlanság, avagy a becsapott önkormányzatok” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SISÁK IMRE JÁNOS (MDF):
3931 azt hiszem, hogy ezeknek a támogatásoknak a reálértékcsökkenése nem megkérdőjelezhető. Van egy alapvető számítási hiba, folyamatosan el szoktam ezt mondani, önök azt mond ták, hogy annak ellenére, hogy egymilliárd forinttal csökken a címzett és céltámogatásokra fordítható összeg 2003ban, ez elegendő fedezetet nyújt az újonnan induló beruházásokra. Tisztelt Képviselőtársaim! A realitások talaján maradva: 55 önkormányzat kap címzett támogatást ebben az évben, 407 elutasításra kerül. Itt a címzett támogatási törvény általános és részletes vitájában is elmondtuk, hogy az egyik szemünk sír, a másik nevet. Nyilván akik kapnak, azok örülnek, annak a 407nek pedig, aki nem kap, nem lehet megmagyarázni, hogy miért nem. Nagy valószínűséggel, átnézve, az önkormányzatok körülbelül 8090 százaléka tartalmilag, formailag, alakilag jó pályázatot nyújtott be, nyilván a források hiánya az, ami meggátolja a kormányt, hogy támogatást biztosíts on. A 4,7 milliárd forint egy rendkívül alacsony összeg. Itt már megint a 2004es állami költségvetésre hívnám fel a figyelmet. Tudjuk, hogy a strukturális és kohéziós alapokból jelentős források érkeznek 200420052006ban. Azt is tudjuk, hogy azt tervezi k, hogy az európai uniós támogatások, illetve az európai uniós támogatásban nem részesülő beruházások, tehát a prioritásként és nem prioritásként megjelenő beruházások mindmind a Belügyminisztérium forrásai között lesznek biztosítva. Azt szeretném kérni, hogy 2004ben egyértelműen növeljék, emeljék a címzett és céltámogatások összegét, mert ha a jelenleg meglévő összeget osztjuk azon beruházásoknál, ahol európai uniós támogatás van, illetve ahol csak magyar támogatás van, óriási nagy problémák fognak jelen tkezni. Szeretnék itt külön kitérni egy területre. Tudjuk, hogy a környezetvédelmi célok egyértelműen prioritást kellene hogy élvezzenek. Jelen pillanatban, 2003ban a nagyvárosok kiemelt szennyvízberuházásai azok, amelyek prioritásként megjelennek, és van nak olyan híreink, hogy a strukturális alapokból szintén a nagyvárosok kiemelt szennyvízberuházásai nyernek támogatást, illetve a már meglévő rendszerek rekonstrukciója. De akkor mi lesz azzal az 10003000 milliárd forintra becsült szennyvízberuházással, m i lesz azokkal a településekkel, amelyek nincsenek benne az agglomerációs rendeletben, amelyek nem I/Ies kiemelt ivóvízbázisok? Hozzájuk 1520 vagy 25 év múlva fog eljutni a szennyvízberuházás? Akkor hogy fogunk itt a magyar választópolgárokkal elszámolni ? Lesznek egyes meg kettes számú állampolgárok? Lesznek, akiknek minden esélye biztosított, és lesznek olyanok, akik 101520 évig fognak várakozni? Azt gondolom, hogy ez közös gond, közös probléma. Ezt nem kell különösebben vitatni, ebben a dologban egyér telműen tenni kell. A kormánynak az a feladata, hogy ezekre a problémákra egyértelműen megtalálja a megoldást, annál is inkább, mert az egyébként is folyamatban lévő beruházásoknál is óriási mértékű forráscsökkenés tapasztalható. Míg korábban 9095 százalé kos állami támogatással valósultak meg ezek a beruházások, most a környezetvédelmi alap célelőirányzat és a vízügyi alap célelőirányzat összevonása kapcsán ez a támogatás, amely az elmúlt esztendőben és korábban még 35 százalék lehetett, most 30 százalék, de tudjuk, hogy a források hiánya miatt ez a 30 százalékos támogatás is legfeljebb 20 százalékot üthet meg. Tudjuk, hogy a VICEre 9 milliárd forintnyi teljesen jogos igény érkezett be, ugyanakkor összesen 4 milliárd forint van biztosítva ebben az évben. N em irigylem a döntéshozókat, mert gondolják meg, ha van 9 milliárd forintnyi jogos igény, abból kiválasztani azt a 4 milliárdot, amely ténylegesen támogatásra szorul, az egy borzasztó nehéz kérdés. Szeretném még egyszer ráirányítani a figyelmet arra, hogy a 2004es költségvetésnél - ha már a 2003as évet így visszük végig - figyeljünk oda ezeknek a problémáknak a megoldására, mert higgyék el, teljesen mindegy, hogy a parlament mely padsorából mit mondanak, a magyar állampolgárok ott lenn és a helyi önkormán yzatok tapasztalják meg, hogy milyen problémákkal kell megküzdeniük. Aztán az egyik csapat mondhatja azt, hogy de kérem, biztosítottuk a forrásokat, a másik csapat pedig mondhatja, hogy nem - odalent az állampolgárok egyértelműen a saját bőrükön tapasztalj ák, hogy mi az igazság.
