Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - A pártok működését segítő, tudományos, ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző alapítványokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
3888 történt, hogy a vezérszónok öt perc elteltével befejezte a felszólalását, de mint tudjuk, azt nem teheti meg a felszólaló képviselő, hogy felszólalás közben már jelzi az újabb normál felszólalási szándékát újabb ötperces időkeretre, hiszen a technika nem teszi lehetővé, hogy a következő felszólalás már a beszéd közben megjelenjen. (21.10) Tehetünk próbát, tisztelt elnök úr, ha én most itt benyomnám ezt a gombot, valószínűleg nem jelenne meg az ön monitorján az én újabb ötperces felszólalási szándékom. Tehát ez azzal a következménnyel jár, hogy míg a vezérszónoklatot mondó képviselő szól, ad dig további bejelentkezések történnek ellenzék és kormánypárt részéről, és bizony, a vezérszónoklat folytatása nem egyszerűen egy következő ötperces időkeretben történik, hanem fél óra, egy óra múlva, több hozzászólással megszakítottan történhet, amelynél a logikai menet legfeljebb akkor követhető, hogyha valaki veszi a fáradságot - és gondolom, kevesen vagyunk így , és az Országgyűlés jegyzőkönyveit elolvassa, és azokat helyes sorrendben összevágja. Arról nem beszélve - és erre is bőségesen szolgáltattak példát az elmúlt hét ülésnapján tett felszólalások , hogy a vezérszónokot követő normál felszólaláshoz fűzött kétperces felszólalások végképp megszakítják azt az ütemet, amely kívánatos lenne, és akkor a vezérszónokra az a feladat hárul, hogy az őt követő normál felszólalásokra reagáljon kétperces időkeretben. Így tehát a saját hozzászólását szakítja meg kétperces felszólalásokkal, és tulajdonképpen az értelmét veszíti a vezérszónoklat, mint önálló és kiemelkedő felszólalási lehetőség. Még egy visszásságot szeretnék megemlíteni. Azért nem fordult elő 1998. és 2002. között - korábbi időszakról nem tudok nyilatkozni , hogy a miniszteri expozét a jelen lévő miniszter vagy államtitkára háromszor olyan terjedelmű időkeretben mondhatta el, mint valamely képvisel őcsoport szónoka a vezérszónoklatát. Ez történt, hogy saját példámat említsem, a gazdasági társaságokkal kapcsolatos törvényjavaslat vitájában, amikor az államtitkár úr az ajánlás szerint 15 perces időkeretben szólhatott, míg a vezérszónok pedig ötperces i dőkeretet kapott. Ilyen nem történt, hogy háromszoros aránytalanság állt elő. Arról nem beszélve - illetve csak megemlítve , hogy a miniszteri zárszót egyáltalán nem kötjük időkerethez. Ha tehát mindezt egybevesszük, akkor a nyilvánvalóan kormánypárti áll áspontot képviselő miniszter 15 percet beszélhet, majd egy zárszó keretében nem korlátozott időtartamú hozzászólást tehet meg, míg a vezérszónok ki van szolgáltatva annak, hogy egy egész képviselőcsoport álláspontját ismertetve, mindössze ötperces időkeret ben szólhasson. Erre azt mondanák a mostani kormánypártok frakcióvezetői, hogyha ellenzékben lennének és másfél évvel vissza tudnánk forgatni az idő kerekét - de jó lenne! , hogy ez a parlamentáris demokratikus jogok alapvető sérelme, a parlamentarizmus f elszámolása. Mi ezt nem tesszük, csak azt kérjük, hogy jussunk egyezségre, hiszen az előző heti ülésnapon is Kuncze Gábor tapsa és a szocialista képviselő ötperces időkereten túlmenő hozzászólása azt igazolta, hogy valamiféle egyetértés alakult ki abban, h ogy bizony, ez az időkeret csak egy ajánlás, nem pedig kötelező a felszólaló képviselő számára. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, ismételt hozzászólásra. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tényleg csak nagyon rövid leszek, mert egy adósságom van Göndör képviselő úrral szemben. Vitatom még egyszer azt, hogy a Fidesz az időkeretes tárgyalást a házbizottságban elfogadná, tessék megnézni a 2003. május 22ei házbizotts ági ülés jegyzőkönyvének 10. oldalát, Rogán Antal ezzel kapcsolatban a következőket mondja: “További vitát nem kívánok itt kezdeményezni, jelzem, hogy nem tudjuk elfogadni az időkeretes tárgyalást.” Nem idézem tovább a szöveget, még annyit teszek hozzá, kö ztudott, hogy ezeket az időkereteket, amelyek a napirendi ajánláshoz lábjegyzetben jelennek meg, az Országgyűlés egy szavazással fogadja el, házbizottsági előterjesztés nélkül, hiszen nincs házbizottsági konszenzus, az egész
