Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - Az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. MÉZES ÉVA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3777 Tisztelet Képviselőtársak! A szabad demokraták nevében néhány kérdésben javító szándékkal az alább iakat emelném ki. Szükségesnek látjuk a gyógyszerészek társadalmi rangjának, valamint a gyógyítási folyamatban elfoglalt szerepének megfelelő kifejezésre juttatását, esetleg már úgy is, hogy a törvényjavaslat címében szerepeljenek. Megnyugtató számomra, ho gy a gyógyszerész kamara és a minisztérium eredményes tárgyalásokat folytatott. (11.40) Örömmel üdvözöljük az önkéntes segítői feladat törvénybe emelését. Ez a jogintézmény a fejlettebb egészségkultúrájú országokban napjainkban már nagy hagyományokkal rend elkezik. Az önkéntes segítő fogalmába felfogásunk szerint beletartozik a családtagját, például gyermekét a kórházban ellátni szándékozó személy is. A gyógyítási, gyógyulási folyamat nyomon követése során egyértelműen kiderül, hogy sokkal eredményesebben, r övidebb idő alatt és kisebb költségráfordítással gyógyulnak meg azok a fekvőbetegek - nemcsak gyerekek, de felnőttkorúak is , akiket a családtagok nemcsak látogatnak, de önkéntes segítőként részt vállalnak a beteg jobb közérzetnek, testilelki egyensúlyán ak a javításában is. Több ország gyakorlata nálunk sem példa nélküli, hogy a kisgyermek betegágya mellett a kórteremben hely, ágy jut az ápolásban önkéntesen részt vállaló anyának, illetve apának. Szükségesnek látjuk a jogviszony pontosítását, nehogy a túl zott adminisztráció akadályozza a jó szándék megvalósulását. Némi problémát látunk az egészségügyi dolgozók továbbképzésének ügyében. Míg az alkalmazotti és a közszolgálati, valamint a szolgálati jogviszonyban dolgozók esetében ez rendezve van, mi úgy gond oljuk, a továbbképzés minden egészségügyben dolgozónak létfontosságú. Más tárcáknál, így például az Oktatási, a Foglalkoztatáspolitikai, valamint az Informatikai Minisztériumban is egyre nagyobb figyelmet fordítanak az élethosszig való tanulás feltételrend szerének kidolgozására. Talán módosító javaslatok segítségével e tapasztalatok is beépülhetnének a jogállási törvényjavaslat továbbképzésre ösztönző paragrafusai közé. Annak okán is érdemes ezt most itt is felvetni, miután a munka világának jelenlegi törvé nyi szabályozása szerint a dolgozót általában csak fizetés nélküli szabadidő illeti meg abban az esetben, ha továbbtanul, fizetett tanulmányi szabadság ma Magyarországon csak kifejezetten tanulmányi szerződésben kikötött esetben adható. Az egészségügyben a szakdolgozók megtartása érdekében speciális szabályokat kell beiktatnunk jelen törvényjavaslatba, hogy törvényi úton garantálhassuk a dolgozók továbbképzésének támogatási kötelezettségét a munkaadó részéről, függetlenül annak cégformájára és tulajdonosi s zerkezetére. A fentieken túl a szabad demokrata frakció fontosnak tartaná, ha jelen törvényjavaslat keretén belül megtörténhetne az ügyeleti szolgálatok munkaérték szerinti tipizálása. Miután egészségszakmai összefüggések értékelése vezet a különböző munkaintenzitást, munkaráfordítást igénylő ügyeleti szolgálatok csoportosításához, ezt akár mellékletszerűen, de ebben a törvényjavaslatban kellene rögzítenünk. Így a nyugdíjtörvénybe már csak a módosítások nyomán a jelen javaslatba bekerülő munkaértékek szolgálati időbe való beszámításának előírása kerülne át. Az orvos vagy egyéb egészségügyi szakdolgozó időnkénti alkalmassági felülvizsgálata több elgondolkodtató kérdést vet fel. Tudjuk, hogy elviekben ma is létezik a lehetőség, hogy az egészségügyi szakd olgozót hivatása ellátására alkalmatlannak találjuk, ennek ellenére a múltban ez a megállapítás még nyilvánvaló esetekben is elmaradt. Mi lehet ennek az oka? Egyszerűen az, hogy az egészségipar, a sajátságos tulajdonságú egészségügyi piac még kialakulás el őtt van, így a régi rendszer még elviseli, magával cipeli az alkalmatlanokat is, pont ugyanúgy, ahogy a rendszerváltást megelőzően ez számos területen szinte természetes volt, a mesterséges, a piaci körülményeket és a versenyt kikapcsoló környezet az eredm ényteleneket, az alkalmatlanokat elrejti. Ezért tartom fontosnak már most a törvényhozás figyelmét felhívni arra, hogy az egészségügy szerkezetátalakítása, a magántőke korlátozott térnyerése a produktivitás és kreativitás mindennapi mérlegre állításával a minőségi szűrő szerepét is szolgálja majd.
