Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - Az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. GÓGL ÁRPÁD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3771 valami eretnek dologról lenne szó, mintha nem lenne ennek a foglalkozásnak jelenleg is megszabott szabályrendszere, amelyben az egészségügyi dolgozó meghatározott időközönként kötelezően és a saját munkavégzésének minőségi javítására önkéntesen részt vesz. A kedvezmény, képviselő asszony, első lépésben az, hogy az elismert kötelező továbbképzés ellentételezéseként a munkáltatójával vagy a szolgáltatást nyújtó vállalkozással, vállalattal, közi ntézménnyel egyeztetve ezért megilleti őt évi 310 napnyi szabadidő. Ez az előrelépés ebben, és nem a kötelezettség, hiszen a kötelezettségből nem tudunk engedni. A további kedvezmények, amelyeket a szocialista képviselőtársaimmal a költségvetési vitában a z adószabályok és kedvezmények esetében meg fogunk tenni, nem tartozhatnak ennek a törvénynek a keretei közé, de határozott célunk, hogy mindent megtegyünk azért, hogy a nagyon magas képzési és továbbképzési költségeket, a szakirodalom beszerzését, az okt atási anyagokhoz való hozzáférést különféle kedvezményekkel elősegítsük. Végül valami, amire az egészségügyi dolgozók régen vártak: a túlmunka kérdésének rendezése. Ebben a Házban ültek már a jelenlegi ellenzéki képviselőtársaim közül azok, akik most azt m ondják, hogy a túlmunka végzésének szabályai nem eurokonformak, munkavállalóellenesek; és ilyen értelemben nagyon köszönöm Gógl Árpád képviselőtársamnak, aki az egészségügyben töltött több évtizedes tapasztalatát is bizonyította azzal, amikor szakpolitiku sként elismerte, hogy ezzel a kérdéssel szembenézett a kormány, és az adott lehetőségek között felvállalható legjobb kompromisszumot hozta meg. Nem igaz azonban, hogy nem történtek hatásvizsgálatok. Szeretném elmondani a képviselőtársaimnak és talán az érd eklődőknek is, hogy ma a magyar egészségügyben évenként az ügyeleti órák száma 30 348. Ebből, ha az elrendelhető túlmunkavégzéssel fogunk számolni a jövőben, tehát a heti nyolc órával, akkor ez egy dolgozónak éves szinten a jövőben 416 órát jelent, a 12 ór ával, tehát a kiegészítő többlet önkéntes munkavállalással évi 624 órát jelent. Akik nem az egészségügyben dolgoznak, most joggal mondhatják: ez igazságtalanság, hiszen a munka törvénykönyve nem engedi meg a kétszeresét is meghaladó túlmunkát. Tudjuk; az o rvosok és az egészségügyi dolgozók azonban, akik ügyeletet teljesítettek, nincsenek többen. Az ő önként vállalt, lelkiismeretes és áldozatos munkájuknak köszönhető, hogy a legkisebb településen is elérhető az egészségügyi szolgálat, hogy odaér a mentő, hog y a baleseti sebészeten találnak traumatológust, aneszteziológust és radiológust. Hiszen azt is tudjuk, hogy az egészségügyi teher az orvosi ügyeletekben nem egyenletesen oszlik el. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Ezért az egészségügyi dolgozók jogos kív ánsága teljesült, amikor ezt a többletmunkát elismertük. Képviselőtársaim! Minden javaslatra nyitottunk vagyunk, mégis arra kérjük önöket (Az elnök jelzi az idő leteltét.) , hogy a szocialista frakció álláspontjával egyezően önök is támogassák a beterjeszte tt törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Gógl Árpád képviselő úrnak, aki a Fidesz képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. A képviselő urat illeti a szó. D R. GÓGL ÁRPÁD , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! (Körülnéz. - Dr. Csehák Judit jelzésére:) Bocsánat, kerestem a miniszter asszonyt. Igen tisztelt Miniszter Asszony! Az ellenzéki vagy a kisebbségi vélemény elmondása nyilván nem lehetett olyan részletező, mint a mostani húsz perc. Annak a vége is az volt, hogy a magyar egészségügyben a rendszerváltás óta eltelt több mint egy évtized és a '90es, biztosításról szóló, a társadalombiztosítást átalakító kormányhatározat, az egészségügyi törvény, a szereplőket szabályozó törvények és az egy év múlva az Unióhoz csatlakozás és a változások is azok az okok, amelyek miatt a teljes egészségügyi rendszer átalakítása kötelező szükségszerűség.
