Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
3751 Hogy az FVM alkalmatlan lenne a nemzeti agrárpolitika (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) képviseletére, ezt sem hiszem, hiszen az FVMhivata lok megmaradnak, hiszen a nemzeti szakigazgatósági hatósági feladatokat nem tudjuk beintegrálni az európai uniós intézményrendszerbe. Tehát ez az állítása sem igaz. Köszönöm szépen a felszólalást. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Sz ájer József) : Köszönöm. Mielőtt bárki félreértené, a minisztérium pontos neve: Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Elnézést kérek miniszter úrtól, és mindenkitől, akit ezzel megsértettem. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett F odor Gábor frakcióvezetőhelyettes úr, SZDSZ. DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan ügyről szeretnék most önöknek beszélni, amely az önrendelkezés alapvető emberi jogát érinti, és az önrendelkezés emberi jogával kapcs olatban az elmúlt hónapokban számtalan vitát tapasztalhattunk a magyar közéletben. Voltak olyan viták, amelyek a közélet és a politika különböző aspektusait érintették. A viták egy része elérte a bíróságokat is. Volt olyan terület, ahol alkotmánybírósági í télet született, ilyen volt az eutanázia kérdése, ahol tíz év után foglalt állást az Alkotmánybíróság. Megjegyzem, ha már az eutanáziát példaként említettem: ez az ügy is nagyon jól mutatja, mennyire fontos, hogy az Országgyűlés olyan jogi szabályozást tud jon alkotni az egyes kérdésekben, amely előremutató, amely képes a változó világot, a változó szemléletet magába integrálni, ami körülöttünk létezik mindig, a társadalomban, nem pedig mereven ragaszkodnak egyfajta gondolkodásmódhoz, egyfajta világnézethez, amivel egy idő után óhatatlanul is konfliktusba kerül a társadalom változó értékítélete. Az eutanázia jó példa erre, és az őssejt ügye is, úgy látszik, hasonló irányban halad. Bár itt Alkotmánybíróságról nem beszélhetünk, de a magyar bíróságok előtt van m ár egy ügy, amely az őssejtek ügyében keletkezett. Egy olyan szülő fordult a bírósághoz, aki szeretné, ha a megszületendő gyermekének a köldökzsinórjából azt a vért levennék, amely lehetőséget ad arra, hogy abból őssejtet tároljanak a születendő gyermek sz ámára a későbbiekben. Nos, mint említettem, komoly vita van e körül az eljárás körül, és ez így természetes, hiszen egy olyan tudományos módszerről van szó, amivel kapcsolatban vannak tapasztalatok, de nyilván, ahogy megyünk előre az időben, és egyre inkáb b több tudományos tapasztalattal rendelkezünk, annál bizonyosabban fogjuk tudni azt, hogy milyen betegségek gyógyítására szolgálhat ez az új eljárás. Ma már tudnak bizonyos dolgokat, úgy tűnik, biztosan, más ügyekben kevésbé biztosak a tudósok. Szinte bizt os az, hogy egyes betegségek, leukémia, sugárfertőzések gyógyítására alkalmas ez. Valószínű, hogy szívbetegségek, rák, immunbetegségek és más jelentős betegségek gyógyítására is alkalmas, és ami az igazi vitákat kiváltja, nagy valószínűséggel a szervátülte tésnek is egy komoly alapját képezheti a jövőben ez az eljárás. Mindenesetre egy biztos, hogy az önrendelkezési joggal kapcsolatban komoly viták merülnek itt fel. Amikor ez a kérdés a magyar közvélemény homlokterébe került, megszólaltak jogászok, é s olyan alkotmányjogász is megszólalt, aki azt nyilatkozta, hogy “a köldökvér a magzathoz tartozik, és nem az orvoshoz, vagyis ellentétes az egészségügyi törvény szellemével, hogy a szülők nem rendelkezhetnek róla”. E szerint az alkotmányjogász szerint az önrendelkezési jog gyakorlásának ez esetben a rendkívül konzervatív szemlélet a gátja, s ha a törvény kiegészítése szükséges, azt mielőbb meg kell tenni. Nos, ez a jogi vélemény ráadásul azért született, és nagyon sok hasonlót olvashattunk a sajtóban, mert , mint említettem, volt olyan szülő, aki a bírósághoz fordult, és nem egyedül vannak olyanok, akik hasonló helyzetben léteznek ma Magyarországon. Több mint 50 szülő van, aki várakozik arra,
