Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 28 (75. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
3573 hogy a Magyar Demokrata Fórum frakciója mindezzel bizonnyal egyet fog érteni, és támogatja majd az előttünk fekvő H/3949. számú országgyűlési határozati ja vaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az MDF soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételt felszólalásra megadom a szót Salamon Lászlónak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr! DR. SALAMON L ÁSZLÓ (Fidesz) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatom a FideszMagyar Polgári Szövetség álláspontjának ismertetését az előterjesztéssel kapcsolatban. A függetlenek státusát illetően az előterjesztés messzemenő bőkezűséggel szélesíti a függetlenek jogait, és elmegy addig a határig, ameddig egy frakción kívül álló képviselő teljes értékű képviselői tevékenysége biztosításában egy többpárti parlamentben el lehet menni. Úgy gondolom, hogy az előterjesztésben szereplő ez irányú megoldások a Házszabály komoly gyengeségeit szüntetik meg. Külön említést kell tennem általánosságban azokról a problémákról, amelyeket az elmúlt években a Ház működése kapcsán folyamatosan érzékeltünk, és amelyekről az előterjesztés megfelelő megoldást nyújt. Ezeknek a problémáknak a leltározásában, a lehetséges megoldások felvázolásában az előző ciklus ügyrendi bizottsága nagyon jelentős szerepet játszott. Ismerve ezt a munkát, amelyet az ügyrendi bizottság akkori elnökeként kísérhettem figyelemmel, sőt, amelynek ala kítója is voltam, elmondhatom, hogy az akkor elvégzett munka a mostani előterjesztésben nagymértékben hasznosul. Tisztelt Képviselőtársaim! A Házszabály módosítása elvileg alkalmas lehet egy olyan üzenet hordozására, hogy az Országgyűlésben a Ház működésév el kapcsolatosan a konszenzusos politika kerül előtérbe. Én magam örülnék a legjobban, ha a valóságos helyzet ezt tükrözné. Fel kell azonban tennünk a kérdést: valóban így vane ez? Az őszinte és korrekt helyzetelemzés jegyében ezzel a kérdéssel kapcsolatb an joggal fogalmazódnak meg bennünk kérdőjelek. Ki kell mondanunk, hogy az Országgyűlés eddigi működésének tapasztalatai ebben a ciklusban nem tanúskodnak a konszenzusos politika érvényesüléséről. Ráadásul nemcsak arról van szó, hogy a napirend kialakítása ügyében ülésről ülésre vita van a kormánypártok és az ellenzék között, nemcsak arról van szó, hogy a munkarend kialakításának ügyében visszavisszatérő nézetkülönbségek merülnek fel közöttünk, hanem jó néhány, a parlament demokratikus és jogállami működés e szempontjából alapvető jelentőségű kérdésben azzal kellett szembenéznünk, hogy a kormánypártok a parlamentet kiüresítő, házszabálysértő, sőt a demokrácia alapkövetelményeivel kifejezetten ellentétes lépéseket tettek, illetve eljárásokat követtek. Olyan ü gyek terhelik az Országgyűlés működésének közelmúltbeli történetét, mint a képviselői beszédjog korlátozása. Gondolok itt arra, hogy az Országgyűlés eltiltotta a Ház falai között a bűncselekmények nevén nevezését; hogy a költségvetés bizottsági tárgyalása során elfogadhatatlan módon korlátozták a képviselői hozzászólások lehetőségét; hogy a kormány be sem várva a bizottsági vita végét alakította ki állásfoglalását a képviselői módosító javaslatok támogatásáról, amit csak a vita teljes lefolytatása után lett volna indokolt megtennie; vagy hogy a Ház szentesítette egy bizottsági alelnöknek azt a magatartását, amivel a bizottság elnökének jogkörét próbálta önkényesen magához ragadni. Ezek az ügyek nem használtak és nem használnak annak a bizalomnak, ami egy ily en természetű Házszabály módosításához szükséges. Nem támasztják alá azt az üzenetet, hogy az Országgyűlésben jó irányba mennek a dolgok. Most pedig, amikor ennek az előterjesztésnek a tárgyalásába belefogunk, azzal a törekvéssel kell szembenéznünk, hogy a kétharmados többségű Házszabályban előírt időkeretes tárgyalás szabályait a kormánytöbbség rendre egyszerű többségi döntéssel megkerülje, és a parlamenti vitákat elfogadhatatlan módon korlátozza.
