Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 27 (74. szám) - A helyi önkormányzatok és a szociális feladatokat ellátó nem állami fenntartók 2003. évi új címzett támogatásáról, valamint az egyes címzett támogatással folyamatban lévő beruházások eredeti döntéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános vi... - ELNÖK (Mandur László): - PÁL TIBOR belügyminisztériumi államtitkár:
3526 pályázni. Nem gondolom, hogy olyan nagy baj, ha a nem nyerő pályázatok elkészülnek, hisze n van lehetőség az önkormányzat számára, hogy máshol ezzel a pályázattal el tudjon indulni. Fontosnak tartom azt, hogy az önkormányzati érdekszövetségek támogatták az előterjesztést, hiszen ez egyfajta konszenzust és egyfajta szakmaiságot jelent az előterj esztés mögött. Teljesen természetes és igaz az a mondás, itt Sisák képviselő úr mondta, hogy az egyik szeme sír, a másik nevet; persze magam is azt vallom, és azt mondom, hogy igen, a lehető legtöbb pályázót kellene támogatni. De mindannyian tudjuk, hogy e nnek vannak korlátai, a realitásokkal, azt gondolom, mindannyiunknak szembe kell néznünk. Az önkormányzatok támogatásáról a vita során igen hosszan szóltak hozzá képviselőtársaim, hogy milyen mértékben kapnak ebben az évben az önkormányzatok támogatást. A számokkal már nem is szeretnék foglalkozni, mert arra igen hosszadalmasan kitértünk, de azért magam, aki 13 éve önkormányzatban dolgozom, szeretnék megosztani önökkel egy tapasztalatot. A 13 év alatt minden év elején az önkormányzati költségvetési vitában a legnagyobb vitát és a legnagyobb problémát a közalkalmazotti szféra béremelése okozta. Azt kell mondanom, hogy szinte megalázó volt az a vita, amikor arról vitatkoztunk, hogy 6, 6,5 vagy 7,2 százalékos béremelés legyen a közalkalmazotti szférában. Miközb en mindannyian tudtuk, hogy ez a közalkalmazotti szféra az, amelyik a gyermekeinket az óvodában ellátja, az iskolában tanítja, sőt szüleinket, a rászorulókat a szociális intézményekben ellátja. Ebben az évben volt először olyan az önkormányzat működésében, amikor nem kellett ezt a vitát lefolytatni, és azt gondolom, ez igen nagy mértékű beruházás az önkormányzatoknál, nagymértékű beruházás, méghozzá a humán erőforrásba; abba a humán erőforrásba, amely persze nem olyan hamar térül meg, mint az itt felsorolt pályázatok esetében, de egy igen hosszú távú gondolkodást jelent. Ez azt jelenti, hogy azok a munkavállalók, azok a közalkalmazottak jönnek vissza az önkormányzathoz, azokhoz az intézményekhez, amelyek jól felkészültek, s akiknek pontosan azért kellett, ho gy elhagyják ezt a pályát, mert nem megfelelő fizetést kaptak. Azt gondolom, ha arról beszélünk, hogy az önkormányzatok milyen mértékű beruházásban részesültek, akkor nyugodtan lehet azt mondani, hogy ebben az évben igen nagy mértékű beruházás történt az ö nkormányzatoknál a humán erőforrásba, amelynek megtérülése természetesen hosszabb távon fog realizálódni. (Dr. Kovács Zoltán: Ki is fizették az árát!) A kaposvári eset kapcsán én is várom a módosító indítványokat, végig fogjuk nézni. Meg kell nézni, mert a z ön által elmondottak, képviselő asszony, kétségtelenül arra utalnak, hogy a módosító indítvány után meg kell néznünk, hogyan tudunk ehhez a kérdéshez viszonyulni. Tóth Imre képviselő úr azt mondja, azt állítja, a kormány olyan pályázati kiírást kreált, h ogy egy bizonyos rész mindig visszamarad a pályázatoknál, visszapörög az állami kasszába. Mivel évek óta ez a kiírás, azt gondolom, ennek az állításnak elég kevés valóságtartalma van. Balsay képviselő úr a vitába beemelte a metró kérdését. Azt gondolom, ez jó, nagyon helyes, hogy egy ilyen napirend, egy ilyen törvény kapcsán beemeljük. Egy dologra szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni: a főváros és a vidék viszonyát ne ellentétként, ne ellenállásként kezeljük. (19.50) Azt gondolom, tudomásul kell venn i, hogy a fővárosban a metró nemcsak a fővárosiak számára, hanem az ország számára is fontos. A turizmuson keresztül sok minden mást lehet ebbe sorolni. Ez értékes gondolat volt, de azt gondolom, ez nagyon fontos elem, hogy a metró nemcsak a fővárosban lak ók számára, hanem a város számára jelent előrelépést. (Dr. Kontrát Károly: Ha megépül!) A képviselő úr a lelkiismeretemre kívánt hatni az előkészítés kapcsán. Én azt tudom önnek mondani, hogy az előkészítés részletes és alapos volt, és jó lelkiismerettel t udom ajánlani az előterjesztés elfogadását. Kontrát képviselő úr, azt gondolom, közel jár az igazsághoz, ami talán ennek az előterjesztésnek a kapcsán előkerült, hogy igazságos és jó döntést nagyon nehéz hozni, hiszen nagyon jól tudjuk,
