Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 27 (74. szám) - A nemzeti civil alapprogramról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP):
3439 céllal működtetett civil szervezetek arányos támogatása. Véleményem szerint a területi elv szerint ki alakított kollégiumok szerencsésebbek lennének, nem kellene a kollégiumi tagoknak utazással, szálláskereséssel tölteniük az idejüket és költeniük a pénzüket. Amennyiben az előterjesztő nem tudja, mert eddig nem tudta megoldani a civil szervezetek arányos k épviseletét a törvénytervezetben, akkor ezt a hiányzó feltételt az Országgyűlésnek pótolnia kell. Mivel ennek a fontos törvénynek az átgondolásához nem kaptak semmilyen számszerűsített hátteret a képviselők, nem tudjuk azt, hogy területenként hogyan oszlan ak meg a civil szervezetek, ezért célszerűnek tűnhet a népesség arányában felállítani a kollégiumokat, a megyék többségében egyet, a nagyobb lélekszámú megyékben kettőt, a fővárosban négyet véleményem szerint. Ez önmagában még nem biztosítja az arányosságo t, de kizárja azt a kirívó aránytalanságot, ami bekövetkezhet akkor, ha az Országgyűlés nem ír elő semmilyen követendő arányt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Tóbiás József úr, az MSZP képviselője. TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Nagyon sokat gondolkodtam a vitában, a hozzászólások kapcsán is, hogy valójában arról beszélünke, ami ezen törvénytervezet kapcsán számunkra mint a parlament választott t isztségviselői számára fontos, és az jutott eszembe, hogy valószínűleg mindenkinek igaza van, hiszen mindenki arról beszél, hogy egy 13 évvel ezelőtt folyamatosan meglevő adósságot kíván rendezni ez a törvénytervezet. Gondoljunk bele, a rendszerváltozással csak azt az alapvető két elemet adtuk meg a civil társadalom önszerveződésére, ami a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló törvény. Semmilyen más mankót sem a kormány, sem más intézmények nem biztosítottak a civil társadalom kiépítésére, stabilizálásá ra, és ha belegondolunk, hogy ezt követően 1996ban született meg az egyszázalékos törvény, akkor rögtön érzékelhető, hogy megint alap híján adtunk újabb lehetőséget csak a civilek számára. És elérkeztünk 13 évvel később a mai naphoz, amikor egy törvényter vezet fekszik előttünk, amely ha jól végiggondoljuk, és kicsit utazzunk vissza az időben, akkor valószínűleg az 1990es évek elején kellett volna hogy megszülessen, amikor is lerakta volna azokat az alapokat, amelyek biztosítják a civil szervezetek számára a működés alapfeltételeit azért, hogy aztán másmás támogatási rendszerekből az a programfinanszírozás is megjelenjék, ami eldönti azt a civil szervezetek számára magasztos célt, hogy hasznosságot tudnake jelenteni az adott társadalmi környezetben, legye n ez országos, legyen ez megyei, legyen ez lokális szervezet. Tehát ma egy adósságot törlesztünk azzal, hogy beszélünk erről a törvénytervezetről, és a parlament képviselői minden hitem szerint egyszer szavazni is fognak róla. Arról beszéltünk, hogy az ala pokról kell kezdeni. Bizonyára ez a törvénytervezet nem tudja megoldani mindazt az összes problémát, hiszen nem is lehet megoldani ennek a törvénytervezetnek mindazt a problémát, amely ma a civil társadalomban megjelenik. Nem tudja rendezni például azt a k érdést, amit Lezsák képviselőtársam vet föl, hogy ugyan hogyan rendezzük el a civil szervezeteket ebben a mezőben, nemcsak hogy szakmai alapon, hanem mondjuk, területi elv alapján is. Nagyon sokat beszélgettünk az elmúlt négy évben Halász képviselőtársamma l arról, hogy hogyan tudnánk mi magunk a bizottság kereteiben felállítani azokat a szempontokat, amelyek egyértelmű útmutatások lennének a civil szervezetek számára, hogy vagy szakmai, vagy pedig területi besorolás alapján írják meg a pályázataikat. Nagyon sok dilemmánk volt, hogy magunknak kellett megkeresni, hogy az adott tevékenység éppen melyik szakmai csoporthoz, melyik besoroláshoz tartozik. Nem fogja például ez a törvénytervezet rendezni ezt a kérdést, de az a stratégia, amely azért nem kell hogy pár ban legyen ezzel a törvénytervezettel, mert még rengeteg olyan kérdést fog megvitatni a parlament, a kormány, amelyek részenként adják majd ki az egészet, ez ma az alap. Azt gondolom, hogy ebben mindannyian egyetértünk.
