Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 27 (74. szám) - A nemzeti civil alapprogramról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. LÉVAI KATALIN tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója:
3405 adományozás klasszikus jegyei, polgárok tíz- és százezreinek nyújtva színteret egyéniségük kiteljesedéséhez. Elindult az a folyamat is, amelyet a fejlett demokráciákban már régóta láthatunk, a közszolgáltatások többszektorúvá váltak, mindenekelőtt az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a szociális ellátás területén, a hátrányos helyzetű és a marginalizálódott rétegekkel való foglalkozás területén egyre in kább alternatívát vagy többletlehetőséget nyújtanak a civil szervezetek. A civilek kreativitása és empátiakészsége kitapinthatóvá vált a társadalmi lét perifériájára szorultakkal való törődésben, ez az a szféra, amelyik a civil ethosz közül a legfontosabbn ak a társadalmi szolidaritást tekinti. Lassan visszaállt az a trend, ami az 1940es években megszakadt, és kifejlődött egy új civil szektor. Háromszektorúvá vált a civilek, az állam és a piac közötti együttműködés, tehát megszületett nagyon sokféle olyan e gyüttműködési forma, amelyet korábban nem ismertünk vagy nem láttunk. A civil szervezetek nemcsak helyettesítő funkciókat látnak el, tehát nemcsak olyan területeken jelennek meg, ahol az állam nem tudja vagy nem akarja teljesíteni a feladatait, hanem helye ttesítő, kiegészítő funkciót is ellátnak, ez megfelel annak a modernizációs folyamatnak, amelyeket más országokban is láthatunk. Nagyon sokféle szerződések rendszere alakult ki az állam, az önkormányzatok és a civil szervezetek között, és ez szükségessé te szi az állami szerepvállalás újragondolását. Tisztelt Ház! Miközben azt állapítjuk meg, hogy létrejött a magyar civil társadalom, látnunk kell annak a sokszínűségét és a tagoltságát is, nemcsak tevékenységi és földrajzi területek szerint, hanem működési je llegük szerint is, hiszen megtalálhatók az öntevékeny, a szolgáltató, az adománygyűjtő, az adományosztó, a társadalmi és szakmai érdekképviseleti szervezetek is, és létrejöttek idővel az ernyőszervezetek is, amelyek hatékonyabb működést tudnak biztosítani a szektor számára. A sokszínűség és a tagoltság erős differenciálódáshoz és helyenként látni kell azt is, hogy megosztottsághoz vezetett. Számszerű többségben vannak a klasszikus civil szervezetek, ezek alatt az alapítványok, egyesületek, társadalmi szerve zetek értendők, amelyeknek egy komoly problémája az, hogy gazdaságilag törékenyek, a finanszírozás számukra hosszú távon nagyon sok esetben nem biztosított, máról holnapra élnek, és pontosan tudjuk, hogy ez felveti azt a problémát, hogy nem lehet előre meg tervezni hosszú folyamatokat, nem lehet kiszámíthatóan, nem lehet biztonságosan működni. Ez nagyon nagy nehézséget jelent elsősorban a kis szervezetek számára. A magyarországi civil szervezetek nagy része apró szerveződés, kevés taggal működik, kevés pénzü gyi forrással. Kialakult viszont egy szűk professzionalizálódott kör, többnyire közalapítványok, köztestületek, közhasznú társaságok ezek, és ők rendelkeznek a szektor összbevételének 40 százalékával; ez egy 2002es adat. A civil szervezetek bevételei közö tt 2002ben 30 százalékra emelkedett a költségvetési eredetű források aránya, de a korlátozott nyilvánosság és a pályázatra való felkészületlenség miatt ez is a szervezetek viszonylag szűk körét éri el. A támogatások megszerzéséért folytatott küzdelem a ci vil szervezetek között az együttműködés mellett felélesztette a rivalizálást is, és a politika eltérő intenzitással ugyan, de igyekezett befolyással lenni a civil szervezetekre, ami ugyancsak erősítette a megosztottságot és időnként a paternalisztikus voná sokat. A szektor objektív fejlődése, a felhalmozódott tapasztalatok, a társadalom demokratizálódási igénye, az esélyek egyenlőségének szükségessége, valamint a politikai környezet fokozatos és folyamatos átalakulása viszont lehetőséget teremtett arra, hogy a következő években a társadalom minőségi változásainak időszaka legyen a civil szektor számára. Ez felveti a kormányzati magatartás ismételt újragondolását. Úgy gondolom, hogy a kormányzati magatartásnak egyidejűleg nagyon tudatosnak és önkorlátozónak ke ll lennie, ami nem akarhat sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy a civil szervezetek működését, gazdálkodását, társadalmi szerepük betöltését elősegítse azzal,
