Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 26 (73. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
3389 javaslatunkat, és számmal is értékelnék. A szöveges értékelés nem zárja ki azt, hogy önmagához, a képességeihez, adottságaihoz képest szövegben értékeljü k, és leírjuk, hogy bizony ő milyen nehézségek árán tudta azt az adott teljesítményt hozni. (1.30) Viszont a számmal való értékelés pedig mégiscsak egy rangsort jelentene, el tudná helyezni magát egy adott közösségbe, és tudná, hogy az ő teljesítménye mit ér, az egész élete erről szól. Azzal nem alakul ki benne gátlás, erről teljes mértékben meg vagyok győződve, annál is inkább, mert nekem is van két gyerekem, és végigkövetem az ő pályafutásukat. Köszönöm. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A részletes vita e szak aszát lezárom, és megnyitom a negyedik szakaszt az ajánlás 229237. pontjai alapján, valamint a 284., 285., továbbá a 328., 329. pontokra. Megkérdezem, ki kíván felszólalni. (Jelzésre:) Megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 284. pontjában nyújtottam be egy olyan módosító indítványt, amely egyfajta megoldás arra a problémára, amit már több képviselőtársam, köztük ellenzéki képviselőtársaim is említettek: a kilencedik évfolyam finanszírozásának problémájára. A bizottsági ülésen is és itt, az általános vitában is egyetértettünk abban, hogy a kilencedik évfolyam finanszírozását valamilyen speciális módon kell megoldani, hiszen nyilvánvalóan drágább egy, az ó rák 40 százalékában nyelvet és 25 százalékában informatikát tanító évfolyam, mint egy átlagos másik évfolyam - ez nyilvánvalóan drágább. Ebből az is következik - amit talán Pánczél képviselő úr fejtett ki az imént , hogy ennek a kilencedik évfolyamnak az áldásos hatása könnyen az ellenkezőjére fordulhat, jelesül esélykülönbséget növelő lehet felzárkóztató helyett, hogyha az, hogy megszervezhetie egy adott iskola, az a fenntartó - rendszerint fenntartó önkormányzat - anyagi helyzetétől függ, ha attól függ, hogy az adott önkormányzat elő tudjae teremteni azt a további többletköltséget, ami a kilencedik évfolyam normatíván magasan felüli költségét jelenti. Ez könnyen vezethet oda, hogy Tiszaújváros és Százhalombatta önkormányzata fog olyan iskolákat fenntart ani, ahol lesz kilencedik évfolyam, másutt meg nem, és minél szegényebb településre megyünk, annál kisebb lesz a valószínűsége. A problémában tehát egyetértettünk. Nem tudtunk egyetérteni a probléma megoldási módjában, abban tehát, hogy itt a közoktatási t örvényben kelle olyan részletességgel szabályozni ezt, hogy előre megmondjuk, hogy itt pont a normatíva kétszeresét kell folyósítani az ilyenek fenntartására; a másik javaslat, amelyik a teljes költséget javasolja megtéríteni, még kevésbé értelmezhető. Ki mondja meg, hogy mennyi volt az a teljes költség? Jönnek az önkormányzatok sorban, és mindegyik bemond egy számot, hogy neki pont ennyibe került, és akkor azt a költségvetés megtéríti. Tehát azt gondolom, hogy ez pénzügyi értelemben nem kezelhető. Van ugy anakkor a közoktatási törvénynek egy olyan melléklete, amelyik arról szól, hogy a költségvetési törvényben meghatározott normatív költségvetési hozzájáruláson belül milyen differenciáló tényezőket kell figyelembe venni, ezek közé tartoznak a sajátos nevelé si igényű gyerekek, az iskolában szervezett integrációs felkészítés, sok minden egyéb. Az én javaslatom az, hogy az iskolában szervezett kilencedik évfolyamot vagy nyelvi előkészítő évfolyamot is ilyen differenciáló tényezőként írja elő figyelembe venni a közoktatási törvény, ami azt jelenti, hogy a költségvetésben erre ki kell térni, a költségvetésben valamiféle külön keretet kell erre teremteni, és összhangban azzal, ahogyan ezt egyébként a normális költségvetési gondolkodás megszabja, bizony a költségvet ési vita során vívjuk meg azt a harcot, hogy mennyi is lehet ez a
