Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 26 (73. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - STOLÁR MIHÁLY (Fidesz):
3387 amikor szükséges, akkor családlátogatást folytassanak, és valóban a diák otthonában értékeljék a tanuló eredményeit. (1.20) A 113. pont arról szól, hogy a k erettantervre épülést továbbra is helyesnek és szükségesnek tartjuk. Ha ez nem kerül bele, egy folyamat szakad meg, és nem lesz felmérhető, hogy egyáltalán milyen eredménye is van annak, hogy a kerettanterv teljes mértékben kifuthasson. Meggyőződésem - miv el középiskolában tanítok , hogy ennek jótékony hatása, különösen a középiskolában érzékelhető, amikor különböző kistelepülésekről, városokból, egyéb iskolákból jönnek be, és a bejövő gyerekekről nagyjából tudja a fogadó tanár, hogy milyen is a tanulók tu dásszintje. A következő a 118as. Itt az iskola egészségnevelési, környezetnevelési programja van. Nem értjük, hogy miért szükséges a törvény szétírása ilyen formában; illetve azt gondoljuk, hogy pénzügyi eszközöket is hozzá kellene rendelni ahhoz, hogy ez t meg lehessen tenni. A 126os, a mindennapos testnevelés, ehhez már többen hozzászóltak - bocsánat, testmozgás. Magamat javítom, de a törvénytervezetben is testmozgás szerepel, ami nehezen megfogható dolog. Az általános vitában is elmondtam, hogy a testmo zgás lehet helyváltoztató és helyzetváltoztató. Tehát kicsit komikusnak tűnik a dolog. Nem beszélve arról, hogy a mindennapos testnevelés nem lehet azonos ezzel az elképzeléssel. Nem kívánom ezt részletesebben kifejteni, hiszen az előttem szólók már nagyba n megtették ezt. Az ajánlás 133. pontja a kollégiumból történő hazautazásról szól. Itt kezdem érteni, hogy a kollégiumi nevelőre miért is van szükség. Ha szünetekben, mondjuk, ott akar maradni a tanuló, akkor nem magas óraszámért a pedagógus fogja tanítani , hanem furcsa módon felügyelő fogja ezt ellátni. Ez logikailag még el is fogadható, de én, illetve a mi frakciónk, a polgári oldal a család szerepét fontosnak tartja. Nem lehet az állam annyira gondoskodó, hogy a családot helyettesítse. Tehát rendkívüli e setekben természetesen ott maradhat a tanuló, de hogy ezt is törvényben szabályozzuk, én személy szerint nem tartom jónak. Az ajánlás 141. pontja érdekes dolog, és megjegyeztem magamnak, hogy vicc. Tudniillik Szüdi úr az érvelésemet elfogadta, és a képessé g, illetve a képességek megkülönböztetést az általam tett javaslat szerint elfogadta. Ugyanakkor a másik bizottságban nem fogadta el mint előterjesztő. Azt gondolom, hogy nem képességet fejlesztünk, hanem képességeket, továbbra is azt mondom. A pedagógiába n szokványos fogalmak vannak. Vannak alapvető testi képességek, szellemi képességek és így tovább. Tehát ez szerintem szűkítőbb, ahogy a törvénytervezet tárja elénk, mint amit én javasoltam. A 146. és a 152. pont gyakorlatilag az értékelés és a buktatás té maköre. A Napkeltében élvezet volt Heller Ágnes és Tőkéczki tanár úr vitáját hallgatni. A fiam 21 éves, harmadéves egyetemista, és odahívott a televízió elé, hogy nézzem meg. Én reggel nem láttam, és az ismétlésnél hívott oda, valóban érdemes volt megnézn i. A fiam is, aki pedagógus lesz, fogékonyan követte ezt a vitát. Természetesen nem az én ráhatásomra, de mivel pedagóguskörnyezetben nőtt fel - a nagyszülők, a szülei is pedagógusok , nem Heller Ágnes érveit fogadta el. Tudniillik Tőkéczki tanár úr azt m ondta, hogy az egész társadalomban az ember élete során versenyhelyzet van. Többször kell szakmát változtatni, négyszer is akár, ami nem biztos, hogy konfliktusmentesen zajlik. Hogyan fog felkészülni erre a tanuló, ha tízéves koráig nem szembesül azzal, ho gy bizony vannak olyan problémák, amiért neki felelősséget kell vállalnia, illetve vállalni kell a tettéért a következményeket? Azt gondolom, hogy ezt mindenképpen meg kellene fontolni, hiszen az önök frakciójában is volt, aki úgy érvelt, hogy nem helyes, ha csak szöveges értékelés van, illetve a buktatás a negyedik évfolyam végén lehetséges csak. Az ajánlás 163. pontja arról szól, hogy aki a nappali rendszerű iskolai oktatásban nem tud vagy nem akar részt venni, az menthető fel. Ez is a kibújást segíti elő . Azt gondolom, hogy akarjon a tanköteles tanuló iskolába járni, és csak rendkívüli esetben, egészségügyi vagy családi okokra hivatkozva lehessen felmenteni.
