Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 26 (73. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - FARKAS IMRE (MSZP):
3375 módosító javaslatot nyújtottam be Jauernik István képviselőtársammal. Most az évfolyamismétlés témakörében a 152. és a 154. ajánlási pontra szeretnék hivatkozni. Az egyik javaslatunk ebben a témakörben az, hogy teljes egészében maradjon el ez a kezdeményezés, ami végeredmé nyben megtiltaná az iskolákban az évfolyamismétlés korlátozását. (Lezsák Sándor tapsol.) Csak a pedagógusokra tudok hivatkozni, akik háromszoros oldalról vetik fel ezeket az érveket. Hangsúlyozzák, hogy nem felel meg a gyermek érdekének, mert nem ösztönzi a folyamatos tanulásra, végleg leszakad, sohasem tud ezután felzárkózni. Úgy vetik fel, mi lesz azzal, aki negyedik osztályban vagy ötödikben olvasni sem tud majd. Hivatkoznak rá, hogy nem jó a többi tanulónak sem, mert elmaradó, fegyelmezetlen társuk miat t nem haladnak ők sem. Itt okvetlenül el kell azt mondani, hogy ez annál is inkább nyomós érvnek tűnik, mert ha egyedül magántanulóként beszélhetnénk egy személyről, akkor el tudom képzelni, hogy lehet arról beszélni, hogy nem célszerű buktatni. De mivel i tt egy közösségről van szó, a többiek érdekeit is figyelembe kell venni. És végül nem jó tanárnak sem, hiszen egyévesnél több lemaradással rendelkező tanuló esetében nem tud vele mit kezdeni, nem tudja semmiképpen ezt a leszakadást pótolni. (0.20) Ezért ke zdeményeztük azt a javaslatot, hogy ezt a részt egyáltalán ne szerepeltessük. Ugyanis van egy másik javaslatunk is, amelyik végeredményben megtartja a törvényalkotónak ezt a szándékát, ugyanakkor arra irányul, hogy menjünk visszább ezen a folyamaton, és mi vel az előterjesztő valóban enyhített ezen az elképzelésen, szükségesnek tartanánk további ilyen enyhítést is, éspedig annak az a lényege, hogy az évfolyamismétlés korlátozása csupán az első és második évfolyamra terjedjen ki. Ezt egy kompromisszumos megol dásnak tartanánk, és úgy néz ki, hogy ennek van is némi logikája, mert éppen a mostani törvényjavaslat tartalmazza - amire itt korábban képviselőtársaim a vita másik szakaszában utaltak - az alapfokú oktatás szakaszolását, és ez azt mondja ki, hogy az elsőmásodik évfolyam egy bevezető szakasz, a harmadiknegyedik évfolyam pedig egy kezdő szakasz. El tudjuk képzelni, hogy az elsőmásodik évfolyamon, amikor a bevezető szakaszról van szó, akkor valóban ne legyen erre lehetőség, mármint az évfolyamismétlésre, illetve csak olyan körülmények között, ahogy a törvény ma is megfogalmazza, ugyanakkor nem kellene továbbmenni, és a harmadiknegyedik évfolyamnál a kezdő szakasznál már ezt a megoldást nem kellene alkalmazni. Bízom benne, hogy valamiféle kompromisszumot l ehet ezen a téren találni, még annál is enyhébb megoldást találni, mint amit most a törvénytervezet tartalmaz. A következőkben a 298. számú ajánlási ponthoz szeretnék kapcsolódni, ami a titoktartás körét illeti, pontosabban az „adatkezelés a közoktatási in tézményben” címet viseli. Sokféle kifogás fogalmazódik meg az itt szereplő javaslattal kapcsolatban is, ezért az első körben jobb híján mi azt javasoltuk, hogy ezt a pontot hagyjuk el. Hangsúlyozni szeretném, nem arról van szó, hogy teljes egészében el kel lene hagyni, hanem gondolkozni kellene, hogy ezt hogyan lehetne értelmesebbé, kifejezőbbé tenni. Néhány érvet mondanék abból a körből, hogy miért nem jó ez a megfogalmazás. Például az szerepel benne a titoktartással kapcsolatban, hogy a titok annak megszűn ése után határidő nélkül fennmarad. Kedves képviselőtársaim, ilyet még államtitoknál sem ismerek, mert államtitok esetében is 30 évről, 50 évről, 99 évről van szó. Megmondom őszintén, nehezen tudom értelmezni ezt a határidő nélkül való fennmaradást. Ez az egyik része. A másik, ami ennél sokkal nyomósabb, hogy itt több titokról van szó, többeket érinthet ez a titok. Érintheti a gyermeket, a tanulót és a családját is. Ezért feltétlenül fontos azt megfogalmazni, hogy a titok feloldása esetén kinek az esetében ki jogosult ennek a titoknak a feloldására. Sajnos ez a törvénytervezetben lévő rész ezt abszolút módon nem kezelte. Ezt viszont jól érzékeli képviselőtársaim egy csoportja, akik a 299. számú ajánlási pontban már ezt a problémát igyekeznek kezelni, és elmo ndják, hogy a szülővel történő közlés tekintetében a tanuló, a másokkal közlés tekintetében a tanuló és a szülő közösen - így fogalmaz. Képviselőtársaim, ez a szándék teljes egészében korrekt, de teljesen pontatlan még, hogy így mondjam, mert csak egyetlen egy vetületét vetném fel: mi van, ha a szülőre vonatkoznak, tehát a családra vonatkoznak ezek a titkok? Akkor
