Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 26 (73. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz):
3347 illetve a pedagógiai felügyelővel kapcsolatban. Mindezek előtt azonban egy gyö ngyszemre szeretnék kitérni, ami a tanulói kötelességekkel foglalkozik. A törvényjavaslat azt mondaná, hogy a házirendben meghatározottak szerint a tanuló kötelessége, hogy közreműködjön az iskolai, kollégiumi közösségi élet szervezésével összefüggő felada tok ellátásában. Hogy ez miért gyöngyszem? Vegyünk egy életből ellesett példát, amikor egy iskolai vagy kollégiumi „ki mit tud?”ot szerveznek, és azon valamely tanuló - egyébként a házirendnek megfelelően - részt vesz, megnézi azt, nem dobálja meg romlott paradicsommal vagy záptojással a rosszul szavalókat, esetleg még valami bűvészmutatványt elő is ad - viszont súlyos kötelességszegést követett el, hiszen nem vett részt a szervezői feladatokban. Ilyen elvárások még az úttörőmozgalom meg a KISZ idején sem voltak. Ilyet szabályozni a tanulói kötelességek között véleményem szerint abszolút felesleges. Az ajánlás 42. és 43. pontjához kapcsolódik az is, ahol a szerzői és vagyoni jogokkal foglalkozik a törvényelőterjesztés. Azt gondolom - és ellenzéki képviselő társaim is azt gondolják , hogy a szerzői és vagyoni jogokat más jogszabályok megfelelően rögzítik. Egyébként itt is van utalás, például az őrzésnél a Ptk. 196. és 197. §aira. Teljesen felesleges ezt itt rögzíteni, a megjelenítése indokolatlan. Ha mégis van olyan eset, ha vannak olyan iskolatípusok, ahol ez problémát jelent, akkor ezt ott, azon a szinten kell megoldani, és nem biztos, hogy ezt a közoktatási törvényben kell rögzíteni. Egyébként mind a két gyöngyszem tipikus példája annak, hogy a törvény va lószínűleg úgy született - mint ahogy azt a bizottsági ülésen is említettük , hogy aki elsétált Szüdi János helyettes államtitkár úr szobája előtt, és valami ehhez hasonló az eszébe jutott, az bekerült a törvénybe. Az 58. pontban szerepel az a nagyon font os dolog, hogy a tanár mikor taníthat alsó tagozaton, illetve a tanár mikor taníthatja azokat az 56. osztályosokat nem szakrendszerű oktatásban, akikre egyébként eddig a diplomája szólt, hiszen itt azt írja a törvénymódosítás, hogy a tanár akkor taníthat, ha legalább 120 órás pedagógustovábbképzés vagy szakirányú továbbképzés keretében elsajátítja ezeket az ismereteket, ami a 612 éves korosztály életkori sajátosságaihoz alkalmazkodik. Nos, ennek a szaktanárnak eddig a diplomája az ebből a korosztályból s zólt a 1011 éves korosztályra is. Úgy gondolom, ez alkotmányosan is, jogilag is erősen kifogásolható, hiszen eddig az állam által elismert, akkreditált felsőfokú oklevele és diplomája volt, és ezt most a törvénymódosítás megkérdőjelezi, és különböző kitét elekhez köti az ő munkáját. Tulajdonképpen a jogbiztonságot is veszélyezteti ez a módosítás, mert most az állam kérdőjelezi meg azt, hogy az általa fenntartott felsőoktatási intézmények által kiállított diplomáknak milyen a minősége és a tartama. Innentől kezdve várhatjuk azt, más szakmáknál mikor jelenik meg, hogy a most elfogadott diplomákra egyik napról a másikra kimondjuk, hogy nem jogosítanak fel arra a munkavégzésre. A 74. pontban módosító javaslatot adtunk be a pedagóguskötelességek szabályozására. R észünkről az általános vitában is - úgy gondolom, jogosan - sok bírálat érte a pedagógustitoktartásra vonatkozó passzust. Úgy gondoljuk, valamilyen szabályozásra szükség van, elfogadjuk ezt, ha önök ennyire indokoltnak tartják, viszont nem ott, ahol önök eddig szerepeltették, hanem a pedagóguskötelességeknél, és más, megengedőbb formában. Mi bízunk a pedagógusban, kötelessége a személyes adatok tiszteletben tartása, ugyanakkor az a merev titoktartás, amely esetleg más szakmákban előírható, az itt nem alkal mazható, mert a pedagógiai munkában bizony szükség van arra a tudásra és információra, amelynek a pedagógus birtokában van. Tehát ez a merev titoktartási szabályrendszer nem írható elő. Különösen úgy nem, hogy a szülő elől szinte minden információt - illet ve a törvény szövege szerint minden információt - el kell titkolni, és csak az igazgatón és a gyermekvédelmi hatóságokon keresztül juttathatja ezt el valahova a pedagógus, de pont annak a szülőnek nem mondhatja el a tudomására jutott információkat, akinek pedig alkotmányos kötelessége és joga a gyermekéről való gondoskodás. Mi a jogszabályban tehát a pedagógus felelősségtudatára apellálunk, és az ő mérlegelésére bízzuk a titoktartást a pedagógus kötelességeinél.
