Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 26 (73. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
3338 szolgálja mindenképpen. Azt gondolom, hogy ezt is me g kellene önöknek szívlelni, és támogatniuk kellene. Köszönöm szépen. (21.30) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Most Szabó Zoltán képviselő úr következik, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Enged tessék meg nekem, hogy ne az egyes módosító indítványokhoz, hanem az egyes módosító indítványok kapcsán az imént elhangzott érvekhez szóljak hozzá néhány percben. Az egyik nagy problémakör, amit itt több módosító indítvány is érint, a szakaszolás kérdése, amelyben - még egyszer mondom - tulajdonképpen legalábbis az én egyetértésemet bírná az ellenzék, ha csak ennek az első, második, harmadik, negyedik és így tovább szakaszolásnak az elnevezésével volna probléma. Nyilván át lehet hidalni azt a problémát, hog y hogyan lehet hivatkozni ezekre a szakaszokra, hogyha nem nevezzük el őket, tudom is én, alapozó, bevezető, kezdő és így tovább szakaszoknak. De szemlátomást és világos módon nem ezzel van a probléma. Önöknek azzal van a problémájuk, amit mi alapvetően jó nak és a törvényjavaslat egyik lényegének tartunk, hogy tudniillik azt az egész alapozó időszakot, amit a mai szóval használva az alsó tagozat, tehát az elsőtől a negyedikig terjedő évfolyam jelent, ezt, legalábbis részlegesen, nyújtsuk meg a hatodik évfol yamig bezárólag. Tisztelt képviselőtársaim azt mondták, de hiszen ha ez a négy év nem tanítja meg az alapvető készségekre, képességekre, tudom is én, ha az rossz, akkor miért kéne megnyújtani. Nem arról van szó, hogy rossz, képviselőtársaim, hanem arról, h ogy nem elegendő. Abból, hogy valaki nem tud megtanulni egy év alatt ógörögül, még nem következik, hogy öt év alatt sem tud megtanulni ógörögül. Ha kiderült - legalábbis számunkra úgy tűnik, kiderült , hogy ez a négy év nem igazán alkalmas, nem igazán ele gendő ezeknek az alapvető kompetenciáknak az elsajátítására, tízéves korban túl korán kezdünk erre építeni valamit, amit ez az alapozás igazából nem bír el, akkor mi azt javasoljuk, hogy strukturáljuk át a tananyagot, strukturáljuk át az iskolának azt a kö vetelményrendszerét, amely eddig az alsó tagozat, felső tagozat elválásában, merev elválasztásában, nem szakrendszerű, szakrendszerű oktatásban öltött testet. Azt javasoljuk, legyen egy kétéves átmeneti időszak az ötödik, hatodik osztályban, ahol egyfelől a nem szakrendszerű oktatásban továbbra is ezeknek az alapvető készségeknek, képességeknek az elsajátítása történik, másrészt megkezdődik a szakrendszerű oktatás. És itt veszek egy mély levegőt; tudniillik ez függ össze azzal, amit önök a lineáris vagy kon centrikus tananyagelrendezéssel kapcsolatban mondanak, és ami igazából, ha nem is kizárólag, de főként a történelemben probléma. Beszéljünk őszintén! Miért kell a történelmet kétszer megtanulnia annak, aki le akar érettségizni, ötödiktől nyolcadikig, majd elsőtől negyedikig? Azért kell megtanulnia, tisztelt képviselőtársaim, mert tízéves korban nem igazán alkalmas azoknak a történelmi ismereteknek, összefüggéseknek és folyamatoknak az elsajátítására, amelyeket joggal követelünk meg egy érettségizett embert ől. Ezért tehát tízéves korban megtanítjuk nekik Mucius Scaevolát és Horatius Coclest, és tizennégy éves korban megtanítjuk nekik a Gracchustestvérek reformjait. Mi úgy véljük, ha nem kezdünk bele a történelem tanításába, valójában nem a történelem, hanem a történetek tanításába az ötödikben, hanem ezt egy kicsit eltoljuk, tehát átstrukturáljuk a tananyagot… Még egyszer mondom, nem kevesebbet tanítunk meg, nem fecsérlünk el több időt, nem arról van szó, hogy ha eddig az első osztályban kellett az a betűt m egtanítani és a negyedikben a zt, akkor most ezentúl elsőben az a betűt kell és csak a hatodikban kell a z betűt. Nem erről szól a
