Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 13 (72. szám) - “Magyar egészségügy: betegek vagy a profit védelme” címmel politikai vita - TÓTH IMRE (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz):
3137 Itt hallottuk azt, hogy kormánypr ogram. Igen, volt egy olyan illúziója sokaknak, és még mi is azt gondoltuk, hogy a megújulás, a népjóléti fordulat meg fog valósulni. És támogatunk minden olyan változást, ami a megújítás keretén belül a salgótarjáni, az ózdi ellátottaknak is jobb lehetősé get ad. Ami biztosítja majd a 140 körzet és a 12 ezer nyugdíjkorhatár fölött lévő kollégánk visszapótlását. Örülni fogunk annak, ha meg tudják venni a gyógyszereiket a rászorultak. De elképzelhetetlen számomra, hogy milyen befektetőt lehet találni, aki a k ormányprogramban meghirdetett ingyenes szívgyógyszereket, osteoporosisgyógyszereket ingyen vagy profit nélkül fogja a rendszerbe hozni. Azzal is teljesen egyetértünk, és Nyul képviselő úrnak azt a rendszerszerű bővítését a sürgősségi vidéki hozzáférés meg oldására - igen, a sürgősségi rendszer bővítését, teljessé tételét a legmesszebbmenőkig támogatjuk. De ez olyannyira állami feladat, hogy közforrás nélkül nagyon nehéz elképzelni. Sőt, azt hiszem, hogy nem is megy. Legyen világos, hogy támogatunk egy olyan elképzelést, ahol tisztázott és garantált a közráfordítás és annak növelése. Ezt a kormányprogram írta elő, hiszen ott szerepel tételesen, hogy az uniós átlagráfordítást, közráfordítást biztosítani lehet. Én azt is megértem, és azt hiszem, ez világos, hog y ha ez a közráfordítás rendelkezésre áll, és el akarunk indulni a változás felé, akkor a teljesítményarányos finanszírozás helyett végre már a teljesítményt árán finanszírozó rendszerről lehet csak szó. Hogy a teljesítményarányos finanszírozás milyen nehé zségeket okoz, ezt észlelhette a mostani kormányzat, hiszen a tavaly még külön rovaton odajuttatott pénzek beépítése az alapellátási pontba vagy a hbcsbe vagy egyéb helyre, egyszerűen nem volt képes odajuttatni a bért, hiszen az adott csoportokban a bérar ány a hbcsben változó, és tovább torzíthatta a rendszert. Nincs már itt a dorogi polgármester úr, és kollégánk is elmondta, hogy az önkormányzati törvény és az önkormányzatok miért üdvözlik ezt. Valóban, az önkormányzati törvény önmagában kétségtelenül le hetőséget ad arra, hogy a feladatátvállalásra épülő szerződést kössenek, kvázi privatizáljanak. A gond csak ott van, hogy oda nem lehet befektetőt találni, ahol az önkormányzatnak a kötelessége megvan, de forrása nincsen. Nem fog tudni forrásból olyan priv atizálót találni, akit ki tud fizetni. Végre ki kellene egyenlíteni a forráskülönbségeket a rendszerben! Szóval, úgy érzem, hogy a kormányprogram után és az eddigi megvalósulás mellett a feszültség és a zavar az egészségügyben nagyobb. Nagyobb - tehát nem a rend, hanem a zavar nőtt. (13.10) Az igen jelentős bérráfordításról, mert elvitathatatlanul nagy volt a ráfordítás, Molnár képviselő úr - aki már szintén nincs itt - azt mondta, hogy 2003ban dinamikusan nőtt a ráfordítás. Kérem, 2003ra a növekedést din amikusnak minősíteni talán túlzás. A gyógyszerhozzáférés és a gyógyszerek ára nem rendeződött. Én jól emlékszem a 2000 decemberében aláírt megállapodásomra a gyógyszergyártókkal és forgalmazókkal. Ha az a folyamat végigment volna, sokkal kisebb gond lenne ma a gyógyszerfronton. Ma elég sokan érintették a beterjesztett törvényeket, holott azt gondolom, hogy általános konszenzusra törekvés volt a mi szándékunk, az, hogy végre legyen világos: a beterjesztett egészségügyi törvények végül is rontották a közérze tet, nem jelentenek előrelépést, igazán újra kellene gombolni azt a mellényt. A betegeink érdekében erre partnerek vagyunk, de akkor világossá kell tenni, hogy hogyan fog érvényesülni a jelenlegi alkotmány két szakasza, az egyik, amelyik a kormányzatra von atkozik, a másik, amelyik a betegekre vonatkozik; most eltekintek a harmadiktól, a 70estől, amelyik az idősekről, elesettekről, tehát a nyugdíj és szociális típusú jogosultságról szól. Ebben partnerek vagyunk. Partnerek vagyunk abban is, hogy megtaláljuk azt a konszenzust, amivel a közforrást lehet növelni, mert legyen világos: első egy jól fölépített, rendezett, közcélú egészségügy, és utána a kiegészítő többletforrások, többletszolgáltatások megjelenése másodlagos. Nem lehet a közcélú
