Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 13 (72. szám) - “Magyar egészségügy: betegek vagy a profit védelme” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
3117 Azt gondolom, hogy érdemes számba venni, hogy a kormány valóban milyen pozíciókat teremtett az egészségügyben, nézzük ezt most a pénzü gyi, gazdasági oldalról. A kormány megemelte a béreket, szokták nagyon büszkén mondani szocialista képviselőtársaim, ám azért hadd mondjuk el, hogy hitszegő módon az ezzel járó megemelkedett ügyeleti díjak fedezetét már nem biztosította ehhez. Ezt ki kell gazdálkodniuk a kórházaknak. Ez egyébként csak a gyulai kórház esetében - konkrétan megnéztem - százmilliós nagyságrendű. Egyetlen kórház esetében! Nem elég, hogy számba vesszük azt, hogy sem az amortizáció, sem pedig az infláció hatása nincs ebben az évbe n finanszírozva az ügyeleti díjak mellett. Fölmerül a kérdés, hogy hogyan és miből gondolják akkor ennek kifizetését, milyen fedezetet kívánnak ehhez biztosítani. És sajnos évek óta azt kell mondani, közös felelősségünk, ha úgy tetszik, hogy a 13. havi köz alkalmazotti béreket a kórházak még ma sem tudják közvetlenül a finanszírozáson keresztül megkapni, hanem még ma is hitelfelvételen keresztül jutnak hozzá év elején, hogy utána az év folyamán folyamatosan ennek a finanszírozását biztosíthassák. Tehát a bér re adott fedezet nem elegendő már ma sem, az önkormányzatok eddig sem tudtak pénzt adni, és ahogy várható, ezután sem fognak, különösen nem a működésben, jó esetben valóban a céltámogatásokhoz, címzett támogatásokhoz kapcsolódó saját erővel tudnak hozzájár ulni ahhoz, hogy a saját, rájuk bízott egészségügyi intézményüket jobb feltételekhez juttassák. Igen ám, de érdemes számba venni az önkormányzatok pozícióját is, hiszen azért az elmúlt hónapok ugyanarról szóltak, mint ahogy az egészségügyben is tapasztalju k, hogy sokkal több feladat van az önkormányzatok számára, többletfeladat, mint amennyi tényleges pénz áll rendelkezésre. Ezért nemhogy többletpénzeket tudnának biztosítani a kórházaik számára, hanem pont az egyéb kötelező feladataik elől is elvont forráso k állnak rendelkezésükre. Ezért amikor azt mondják, hogy persze a törvénytervezetekbe nincs beleírva az, hogy az egészségügyet privatizálni kell, ha ténylegesen megnézzük a jogi és gazdasági környezetét, a fenntartó államot vagy akár a fenntartó önkormányz atokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy bizony egy mesterséges rossz állapot van létrehozva ezen a területen, az önkormányzatok, fenntartók körében, ami egyértelműen kényszerhelyzetet hoz létre. Erről beszéltünk már a korábbi törvényvita keretében is. Tisztel t Országgyűlés! A finanszírozási gondok mellett ott van a kórházak nyomasztó, mintegy 30 milliárdos adósságállománya. Erre a konszolidációra a kormány, megint csak büszkén mondva, 2,4 milliárd forintot szánt. Ez az egytizedét sem adja meg a tényleges igény eknek. A keret kimerülése után a konszolidáció ma már megállt. Márpedig az egészségügy adósságállományának és a jogi, gazdasági környezet rendezése nélkül szóba sem kerülhet a privatizáció kérdése, mondják az egészségügyben dolgozók, mondják a szakemberek, és felveti az ellenzék is, hogy talán nem így kellene tenni. Ezért is vetjük fel a törvények visszavonásának javaslatát. Lényegében végül is ez alapján már nem lehet kivenni azt, hogy a kormány koncepciója mit fed le, egészen mást mondanak az egészségügy egyes politikai képviselői, és egészen mást mond a pénzügyi, gazdasági oldal, és talán ha megnézzük, az önkormányzatokban is egészen más dolgokat hallunk az MSZPs politikusoktól. Ezek közel sincsenek egymással még beszélő viszonyban sem. Jogosan vetődhet fel a kérdés, miért törekszik a mai kormányzat arra, hogy a kórházak pénzügyi helyzete tovább romoljon, mesterségesen továbbra is nehéz helyzetben maradjon. Erre a választ, gondolom, a mai vitában tovább kell keresnünk. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Mindent egybevetve, van egy nehézségekkel küzdő, alulfinanszírozott, eladósodott egészségügyünk, vannak a forráshiányos, nehéz pénzügyi, gazdasági helyzetben lévő kórházfenntartó önkormányzatok, van egy rossz finanszírozási és betegbiztosítási rendsze rünk, és végül van egy egészségügyi törvénytervezetünk és az ahhoz kapcsolódó további módosítások, amelyek megnyitják a privatizáció lehetőségét a befektető előtt. (11.40)
