Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 13 (72. szám) - “Magyar egészségügy: betegek vagy a profit védelme” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László):
3109 amelyek az ő státusukat, jogállásukat veszélyeztetik. Itt szintén szeretnék visszautalni a Magyar Orvosi Kamara vezetőinek, illetve az EDDSZ vezetőinek tegnap is elhangzott nyilatkozataira. Abban egye tértünk, hogy oly módon kell szabályozni ezt a kérdéskört, ami egyértelműen garantálja a szolgáltatások biztonságát, garantálja az egészségügyi ellátás jelenlegi színvonalát, és lehetőség szerint legalább olyan szinten, mint azt most is tapasztalhatjuk. Ez enkívül garanciák szükségesek az egyenlő hozzáférés lehetőségének a biztosításához is. Lényegében ez a vita ellenzék és kormánypártok között nagyon könnyen feloldható lenne, ehhez szorosan kapcsolódik az, miszerint lehetőséget teremtünke arra, hogy priori tást kapnak az ágazatban dolgozók mint igazán szakmai befektetők, tehát olyan egészségügyi dolgozói csoportok, amelyek úgy gondolják, hogy az ő felkészültségük, az ő elképzelésük megfelelő arra, hogy egy nagyobb egészségügyi intézményt üzemeltessenek, vagy netán tulajdonba vegyenek át. Ennek a lehetősége az, ami komoly vitákat vált ki, vagy pedig a törvény módosításával ezt teljesen lehetetlenné tesszük. A törvény általános vitájában elhangzott, hogy a tényleges magánosítás az úgynevezett tőkeemeléses formá ban lehetséges. Nem kaptunk egyértelmű választ arra, hogy akkor, amikor milliárdos nagyságrendekről van szó, melyek azok az értékesítési szempontok, amelyek egy adott intézményt értéken tudnak mérni, és függetlenül attól, hogy tisztában vagyunk mindannyian azzal, hogy az önkormányzati törvény értelmében az önkormányzatoknak a vagyonkatasztert el kellett készíteni és azt el is készítették, úgy gondoljuk, hogy egy átalakulás során abszolút nem mindegy, hogy könyv szerinti értéken, beszerzési értéken vagy műkö dési értéken tesszüke meg ezeket az átalakításokat, illetve történik meg a tényleges privatizáció. Úgy gondoljuk, hogy erre vonatkozólag azért valamilyen fokú utalást a törvényben feltétlenül kellene tenni. A miniszter asszony múlt év november 4én egy na pilapban tett nyilatkozatában azt mondta, hogy az egészségügyben dolgozóknak soha nem lesz annyi pénzük, hogy rendbe tegyék a rendszert, azaz - lefordítva , hogy a magánosításban részt vegyenek. Ezzel az a félelmünk, hogy már akkor eldőlt ez a kérdés. Mi nagyon sajnálatosnak tartjuk, hogy a kormány eleve feladja azt a lehetőséget, hogy az egészségügyi dolgozók gazdálkodnának ezzel a vagyonnal, és inkább arra ösztönöznénk mi a kormányzatot, hogy egy megfelelő hitelkonstrukciót kellene ennek a törvénynek a h átterében elhelyezni, hogy azok a dolgozók, akik indíttatást éreznek arra, hogy e folyamatban részt vegyenek mint leendő tulajdonosok, valóban meg tudják ezt tenni. Úgy gondoljuk, számos érv fogalmazódott meg amellett, hogy abban az esetben, ha valaki prof itszerzési lehetőségként tekint az egészségügyre, akkor ezt a profitot előbb vagy utóbb kivonja az egészségügyből, és ez valakiknek a sérelmére fog történni. Mi ezért mondjuk azt, hogy az ágazatban dolgozók lehetőséghez juttatása nyilvánvalóan szükséges és fontos lenne. Természetesen a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy az egészségügy alanyai, a betegek kaphassák meg mindazokat a szolgáltatásokat és olyan színvonalon, ahogy azt a miniszter asszony is elmondta, ehhez azonban a törvény vitájában nagyobb elfoga dottságot kellene az ellenzéki módosító javaslatokkal szemben tanúsítani. Sajnos a mai vitanap egyelőre arról győzött meg, hogy teljesen jogosan aggódunk az egészségügyi ellátás szolidaritási elvéért, és teljesen jogosan aggódunk amiatt, hogy a hozzáférés sérülni fog, lesznek elsőrangú állampolgárok, akik meg tudják fizetni a szolgáltatást, és nagyon jó minőségű ellátásban részesülnek, és lesznek olyan betegek, akik a maradékelv alapján tudják igénybe venni az egészségügyi ellátást. (11.00) Ugyan miniszter asszony az expozéjában azt mondta, hogy ez a rendszerben jelenleg is meglévő helyzet, de mi úgy gondoljuk, ezt a jövőben talán nem kellene erősíteni. Bízunk benne, hogy ez nem így lesz. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiba n.) ELNÖK (Mandur László) :
