Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 13 (72. szám) - “Magyar egészségügy: betegek vagy a profit védelme” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ):
3106 jövedelmet, ami ott marad a jövedelemtermelés helyén a vállalkozóknál, vállalkozásoknál, állami vállalatoknál. Hogyan lehet és kell kiegészítő biztosítási rendszereken keresztül is bevonni a lakosságnál levő jövedelmet, nemcsak a mérhetetlen terhet jelentő gyógyszerkasszán keresztül, hanem valamilyen más technikával, ápolási biztosítással, kiegészítő szolgáltatási biztosítással? El kell döntenünk, és közmegegyezésre kell jutnunk, hogy az egészségügyi szerkezet ben hogyan biztosítjuk az egymásra épülő döntési rendszereket regionális módon, és ugyanitt az ellenőrzést is; ellenőrzését a szakmának, a pénzforrásoknak és a technológia működésének. Konszenzusra és egy teljes átalakító programra van szükség. Köszönöm sz épen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Gulyás Józsefnek, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr! GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Ti sztelt Országgyűlés! A Házszabály lehetőséget ad arra az Országgyűlésnek, és azon belül persze az ellenzéknek, hogy fontos, az ország számára meghatározó jelentőségű kérdésekben vitanapot, vitát kezdeményezzen. Ezt a mai vitát dr. Áder János, a Fidesz megh atározó politikusa kezdeményezte (Közbeszólás az MSZP soraiból: Be se jött!), több képviselőtársával együtt. Sajnos, az általuk megadott cím, mely bár nehezen értelmezhető, de persze a motivációkat illetően mégiscsak világos, hogy miről van szó, egy hamis kérdésfelvetéssel indít. Ezzel tulajdonképpen egy sajátos pályára tereli a vitát, mert alkalmas arra, hogy a tárgyszerű vita helyett a minősítő, megbélyegző politika partvonalára vagy azon túlra haladjunk. Magyar egészségügy: a betegek vagy a profit védelm e - így szól a kérdésfelvetés. A miniszter asszony expozéjában már szólt ennek a kérdésfelvetésnek, szembeállításnak az álságos voltáról. Örülök, hogy az előttem megszólaló Gógl Árpád e tekintetben tárgyszerű volt, és érdemben a vitához szakmai szempontok alapján szólt hozzá. Ahogy így körülnézek a teremben, azt látom, hogy nem az előző ciklusban előkészített kórházprivatizációs manővereknek a támogatói vannak többségben a teremben, így vélelmezem, hogy nem is kell egymást győzködnünk arról, hogy minden fe lelős politikai tényező számára az egészségügyi ellátás javítása és azon belül a betegek ellátásának a minősége az elsőrendű cél. Beszéljünk tehát az egészségügyről és az egészségügyi ellátórendszer problémáiról őszintén, a gondok orvoslásának esélyeiről, lehetőségeiről, az egészségügy kilátásairól, a megoldási esélyekről. Az egészségügy, mint tudjuk, meghatározó jelentőségű a lakosság életminősége tekintetében. Komfortérzetünket, az ország lakhatóságával kapcsolatos vélekedésünket nagyban befolyásolja az a z élethelyzet, amikor mi magunk válunk az egészségügyi ellátás szereplőivé, vagy éppen hozzátartozóink. Ilyenkor szembesülhetünk az ellátás mostoha körülményeivel. Nemcsak politikai kérdés, hanem etikai kérdés is, hogy készek vagyunke és képesek vagyunke fordulatot végrehajtani a magyar egészségügyi ellátásban, képesek vagyunke fordulatot végrehajtani az ellátás, a betegellátás, kezelés, ápolás és gondozás tekintetében. Miközben a politikai és a gazdasági rendszerváltást a XX. századdal együtt magunk mögött hagytuk, és megkezdtük a felzárkózást Európa fejlett országai mögé, aközben az államreform, ellátórendszereink, intézményi struktúránk, főleg finanszírozási rendszerünk a XX. századból átmentett arcát mutatja felénk. Ma Magyarországon az egészségügy i ellátás finanszírozását, tulajdonosi szerkezetét tekintve elavult, korszerűtlen. Ennek következményei megmutatkoznak honpolgáraink egészségi állapotában és sajátos halálozási statisztikáinkban. Ennek következményei, amelyekről az előbb szóltam, mindennap tapasztalhatóak, ezzel mindennap szembesülhetünk. Sajnos elmondható, hogy általában az egészség által meghatározott életminőségben igen nagy a lemaradás az európai fejlett államoktól.