Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 12 (48. szám) - A közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
310 tágítja az Állami Számvevőszék által ellenőrizhető társaságok körét, amikor a megrendelő gazdálkodó szervezeteken kívül az ellenőrzést azok sz erződéses partnereire is kiterjeszti. Aggályos a szerződéses partner fogalmának a használata. Jogbizonytalanságot okozhat, önkényes jogértelmezéshez vezethet a szerződéses partner fogalmi tisztázatlansága. A szerződéses partner kifejezés túl általános, ebb e a körbe minden egyéb, az állami beszerzéssel kapcsolatba nem hozható szerződéses partner is beleérthető. Valószínű, hogy ez a fogalom azt a gazdasági szereplőt takarja, akitől a beszerzés történik, de tágan értelmezve az lehet bárki is, akár a megrendelő bármely szerződéses partnere. Vajon a szolgáltató szerződéses partnernél mit vizsgálhat az Állami Számvevőszék, mire terjed ki a vizsgálat jogköre? Erre nem kapunk választ a törvényjavaslat szövegéből. Megfontolandó, hogy szükségtelen a vizsgálhatók körén ek ilyen irányú kiterjesztése, és ez a rendelkezés talán felesleges is, mivel az Állami Számvevőszék a szerződéseket megtalálhatja a megrendelőnél. A szerződésből pontosan kiderül, mennyiért történt a beszerzés, ki volt a teljesítő szerződéses partner, és minden más további információt is megismerhet az Állami Számvevőszék a megrendelő vizsgálatakor. Amennyiben a javaslatban mégis benne marad a szerződéses partner vizsgálhatósága, annak korlátait feltétlenül pontosítani kell, mert így indokolatlanul kiterje szthető a vizsgálat alá vont szervezetek köre. Ezenfelül a kiterjesztés a vizsgálat tárgyának kifejtése, részletezése nélkül visszaélésekre adhat lehetőséget, az Állami Számvevőszék így korlátlanul alkalmazhatná a nyilvánosság eszközét a megrendelő bármily en szerződéses partnerénél. A törvényjavaslatnak ez a része álláspontunk szerint feltétlenül módosításra szorul. Az államháztartási törvény módosításával kapcsolatban a következőket kívánom elmondani. A támogatások odaítélésére vonatkozó döntéshozatalban r észt vevő személyek vagyonnyilatkozattételi kötelezettségének előírását támogatjuk. A döntéselőkészítésben részt vevő személyekre kiterjeszteni azonban a vagyonnyilatkozattételi kötelezettséget azonban álláspontunk szerint felesleges és eltúlzott. A dön téselőkészítő szervvel munkaviszonyban állókra, tehát ügyintézőkre talán még jogos lehet a vagyonnyilatkozattétel előírása, de ne feledjük, hogy nagyon sokan külső szakértőként, megbízottként vesznek részt a döntéselőkészítésben, például a gazdasági kam arák munkatársai, megbízott ügyvédek, külső szaktanácsadók, akik nem rendszeresen, csak eseti jelleggel vesznek részt a döntéselőkészítő munkálatokban. A javaslat szövege szerint rájuk is kiterjedne a vagyonnyilatkozattételi kötelezettség. Továbbá a döntéselőkészítésben részt vesznek adminisztratív munkatársak, akár titkárnők is. Tehát hatalmas, nem köztisztviselői jogállású személyi körre kiterjedne a vagyonnyilatkozattételi kötelezettség. A területfejlesztési tanácsok mellett ügynökségek működn ek, annak minden munkatársa, külső megbízottja részt vesz a döntéselőkészítésben. Ez a vagyonnyilatkozattételi kötelezettség felesleges kiterjesztését jelenti, túlzott és felesleges adminisztrációt idéz elő, az adatvédelmi szempontokról nem is beszélve. A törvényjavaslat túlságosan általános megfogalmazást alkalmaz, amikor egyéb közreműködő szervezetek vonatkozásában terjeszti ki a vagyonnyilatkozattevők körét. Az államháztartási törvény módosításainak céljával, céljaival egyetértve elegendőnek tartjuk c sak a döntéshozatalban ténylegesen részt vevő, azaz a döntési jogosultsággal rendelkező személyekre ezt a vagyonnyilatkozattételi kötelezettséget kiterjeszteni. Szintén az államháztartási törvény módosítását érinti egy meglehetősen szokatlan megoldás. A g azdasági társaságokról szóló törvény értelmében a felügyelőbizottság saját tagjai sorából választja az elnökét. A törvényjavaslat szövege szerint az állami többségi befolyással rendelkező gazdálkodó szervezeteknél, ha a jegyzett tőke a 200 millió forintot meghaladja, a felügyelőbizottság elnökének személyére az Állami Számvevőszék tesz javaslatot. A javaslattételi jog így ellentétbe kerülhet a
