Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 12 (71. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - BÁSTHY TAMÁS (Fidesz):
3060 szabad és nem is kell bevennünk a termelési folyamatba. Ez vonatkozik - nem akarom ismételten előhozni - például a mazsolakérdésre, mert ugyanezen az alapon gyapotnemesítéssel sem foglalkozunk, és nem is akarom, hogy foglalkozzunk. Foglalkozzunk azzal, aminek megvan az évszázados, évtiz edes tapasztalata, gyakorlata. S ha ezt ügyesen csináljuk, akkor azt tudom mondani, hogy ennél sokkal nagyobb árbevételre leszünk képesek, hisz nem véletlen, hogy a holland nemesítők vagy nagyon sok nyugati cég ide tette át a székhelyét, és itt akar előáll ítani vetőmagot. Használjuk ezt ki, és ezen belül próbáljuk meg ösztönözni a hazai nemesítést! Szolgálja ezt ez a törvénytervezet, és akkor mindannyiunk hasznára fog válni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni ötperces időkeretben. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván. Megkérdezem Szanyi Tibor földművelésügyi és vidékfejlesztési államtitkár urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. Megadom a szót. DR. SZAN YI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, az illendőség is úgy kívánja, hogy majd egybefoglaltan, a vita teljes végén reflektáljunk az elhangzottakra. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖ K (dr. Szájer József) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontok tárgyalásának végére értünk, viszont több képviselőtársunk is jelentkezett napirend utáni felszólalásra . Elsőként megadom a szót ötperces időkeretben Básthy Tamás képviselő úrnak, a Fides zMagyar Polgári Párttól. BÁSTHY TAMÁS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A március 19én Kőszegen megnyílt “Horthy Miklós katonái, Szálasi Ferenc nyilasai” című kiállítás méreténél és az előzetesen várható érdeklődésnél lényegesen nagyobb mértékbe n került az ország figyelmének homlokterébe. Sok tanulságot hordoz ez az idő előtt bezárt kiállítás. Nem tisztem és nem is kívánom ezeket mind felsorolni, csupán kőszegiként az ennek kapcsán elhangzott és a városunk tisztességes, becsületes polgárait mélta tlanul sértő kijelentéseket kívánom visszautasítani. A kiállítás választott témája, a kor, amely a világ leggyászosabb eseményeit zúdította Magyarországra is, érthetően mélyen vág az emlékezők tudatába, s korbácsolt fel indulatokat ott, ahol ma már, közel hatvan év távlatából, elsősorban a józan ész, a mértéktartó tisztánlátás, az elfogultság nélküli történelmi tények ismerete kellene hogy érvényesüljenek. Ennek következtében a viták hevében aztán Kőszeg városa is a támadások célpontjává vált, és egyetemi t anár, tudós történész is képes volt sommásan nyilasok fővárosának nevezni, lefasisztázni egy történelmi kisvárost. Pedig az országban valószínűleg kevés olyan hely van, ahol olyan tudatosan és elítélően emlékeznének e korra, mint Kőszegen. Éppen ezért kell visszautasítani a méltatlan általánosításokat, hiszen ahogyan Mohács sem tehet arról, hogy a magyar történelem egy gyászos eseménye tette közismertté a nevét, vagy Arad sem lehet hibáztatható hős tábornokaink haláláért, ugyanúgy Kőszeg
