Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2951 Tis ztelt Országgyűlés! A biztosítás piaci alapon történő működése alig több mint másfél évtizedes múltra tekint vissza Magyarországon. A változás 1986ban a négy évtizedig monopolhelyzetben lévő Állami Biztosító kettéválasztásával, majd az így létrejött két n agy biztosító, az Állami és a Hungária Biztosító privatizációjával kezdődött. Ezt követően viszonylag gyors ütemben jelentek meg az új biztosítók, többnyire nemzetközileg is elismert, külföldi biztosítók leányvállalataként. A korszerű törvényi szabályozás mellett ez is elősegítette azt, hogy a piac kiépülése biztonságosan, pénzügyi zavarok nélkül ment végbe. A külföldi tulajdonlás ma is igen magas ebben az ágazatban. A biztosító részvénytársaságok tőkéjének közel 80 százaléka külföldi tulajdonban van. A fej lődés eredményeként ma már több mint hatvan biztosító működő részvénytársasági és egyesületi formában. A hatályos törvény szerinti biztosítószövetkezetet Magyarországon nem alapítottak. A két működő szervezeti forma közül az egyesületek díjbevételi aránya viszonylag kicsi, különösen a magas számarányukhoz képest. Ennek ellenére mint sajátos önszerveződéssel létrejött veszélyközösségek, fontos szerepet töltenek be a kockázatok elleni védekezésben, az öngondoskodásban. A biztosítóegyesületeknek több mint a fe lét teszik ki azok a kis egyesületek, amelyeket a mezőgazdasági termelők hoztak létre, alapvetően a tevékenységükhöz kapcsolódó mezőgazdasági kockázatok biztosítására. Számottevően bővült a piaci szereplők köre, megnőtt a piaci szereplők száma, és mennyisé gben, választékban egyaránt gazdagodott az általuk terjesztett termékek köre. A piac élénkülése a forgalmi adatok növekedésében is megmutatkozott: a biztosítási díjbevételek és a biztosítástechnikai tartalékok megduplázódtak. A biztosítási díjbevétellel va gy más oldalról a lakosság és a gazdaság más szerepelői által biztosításra fordított pénzkiadásokkal együtt nőtt a biztosítók által teljesített szolgáltatások összege, vagyis az a pénzösszeg, amit a biztosítók a károsultaknak a veszteségeik ellensúlyozásár a a szerződések alapján kifizettek. A nemzetgazdaság szereplőinek kockázatokkal szembeni biztosítási védelme azonban a fejlődés ellenére sem javult a kívánt mértékben. Ezt jól mutatja a biztosítási piac fejlettségére nemzetközileg is elfogadott mutató, a G DPben kifejezett bruttó díjbevétel alakulása, amely Magyarországon 3 százalékhoz közelít, ezzel elmarad az EUtagállamok 9 százalék körüli átlagától. Jelentős tartalékok vannak tehát még mind az élet, mind a nem életbiztosítási ágban, amelyek várhatóan a gazdasági szereplőknek vagyoni gyarapodásával mindinkább realizálódhatnak. A szektor eddigi dinamikus fejlődése is azt mutatja, hogy nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a fejlődő gazdaságban a kockázatkezelésnek, az öngondoskodásnak mind nagyobb jelentő séggel bírói intézményi rendszerét képezze. A gazdaság fejlődése szempontjából fontos körülmény, hogy a biztosítási szektor tevékenységének bővülésével együtt nőtt a biztosítók mint intézményi befektetők tőkepiaci szerepe is. A szektorban felhalmozódott ta rtalékok befektetése hozzájárul a hazai tőkepiac élénkítéséhez, a gazdaság finanszírozásához. A biztosítási szektor fejlődése látványosan megmutatkozott a biztosítók tőkepiacon betöltött szerepének növekedésében: a biztosítástechnikai tartalékok állománya a 2001. év végén 673 milliárd forintot tett ki, szemben az öt évvel korábbi, '96. év végi 189 milliárd forinttal. (23.40) Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy az alábbiakban áttekintsem azokat a főbb változásokat, amelyeket az új törvény a hatályos tö rvényhez képest tartalmaz. A törvény az általános rendelkezések között az eddigiekhez képest új fogalmakat is bevezet. A csatlakozás utáni állapotnak megfelelően rögzíti a tagállamisággal kapcsolatos fogalmakat - például harmadik ország, kötelezettségválla lás tagállama, szolgáltatásnyújtás tagállama , és nevesít néhány új, a 4. gépjárműbiztosítási irányelv által bevezetett intézményt, például kártalanítási szervezet, kárrendezési megbízott, információs központ.
