Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - SÁGI JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
2939 Mint országgyűlési képviselőhöz is jó néhány p edagógus fordul hozzám abban a kérdésben, amely most itt, a Ház előtt van, hogy hogyan kíván dönteni a politikustársadalom - akár tanárok, akár nem, de ebben a parlamenti testületben majd dönteni fognak - az ő sorsukról, az ő munkalehetőségeikről. Ezért az ő tapasztalataikat felhasználva is szeretnék néhány gondolatot elmondani. Azt gondolom, az a tudás és tapasztalat, amelynek kapcsán a pedagógus szakma véleményének egy részét megfogalmazta aggódva, félve, érdemes arra figyelemmel lenni, és ezen általános vita keretei között felhívni rá a figyelmet. Összegezni szeretném először is a véleményüket. Számos szakértő véleményét áttanulmányozva egy közös vonás megállapítása fedezhető fel mindegyik anyagban. E szerint a közoktatási törvénytervezet a módosítani kív ánt paragrafusok száma és a módosítás körébe bevont oktatási területek jelentősége miatt láthatóan egy új oktatáspolitikai koncepció kidolgozását célozza. De miért is van szükség az oktatáspolitikai koncepció váltására? Bár a törvénytervezet szimpatikus is lehetne a megfogalmazott gyermekközpontúság, az esélyteremtés és a diszkriminációval szembeni fellépés miatt, mégsem az. Sajnos, a törvénytervezetből az tűnik ki, hogy elsősorban a kormányváltás miatt van szükség koncepcióváltásra, amit egyébként nem is v etettek el, a mostani felszólalásokban is jelezték, hogy igen, ezt még meg is ígérték. Ennek bizonyítéka az a liberális iskolamodell, ami átitatja ezt a törvénytervezetet. Az első hallásra szimpatikusnak tűnő liberális alapeszme, mely szerint az ember elev e jónak születik, csak hagyni kell, hogy kibontakozzon, megbukik - általában ez a tapasztalat - az emberi természeten. A valóságban ugyanis a legkötelességtudóbb ember is elveszíti hitét, akaratát, többre törekvés iránti vágyát, ha időnként nem kap visszaj elzést, ösztönzést. Nem véletlen - mondják ezt a szakértők is , hogy a társadalmon kívül felnőtt vademberek valamennyien idióták voltak. A személyiségnek ugyanis folyamatos visszajelzésre van szüksége a társadalom forgatagában való boldoguláshoz. Ha ezt n em kapja meg, nem tapasztalhatja meg a társadalmi és erkölcsi rendnek legalább az alapjait, akkor ösztönlénnyé, közveszélyes lénnyé válik. Leonardo da Vinci azt mondta, hogy aki keveset gondolkodik, sokat téved. Gondolkodjon még egy kicsit a kormányzat, me rt a gyerekeink jövőjében tévedni tilos. Ezért a Fidesz részéről, mivel ez a törvénytervezet nem felel meg a kitűzött céloknak, visszavonásra ajánljuk. Engedjék meg, hogy egy fontos és állandóan hangoztatott kérdésről néhány gondolatot szóljak, hiszen az i skoláknak feladata ezen tudás megszerzésének a biztosítása. Az életünk a tudástól függ. Akármennyire meglepő ez a kijelentés, ha belegondolunk a mélyebb értelmébe, egyet fognak érteni velem. A mai világban nagyon sok ismeretre van szükség ahhoz, hogy életb en tudjunk maradni. És itt nemcsak arra gondolok, hogy az elhelyezkedéshez, a munkavégzéshez van szükség tudásra, hanem arra is, hogy a túlélésünk záloga a tudás. Hogy életben tudjunk maradni egy nagyvárosi forgalomban, ismernünk kell annak természetét, a közlekedési szabályokat és még nagyon sok mindent. Ha életben akarunk maradni a mély vízben, tudnunk kell úszni. Ha életben akarunk maradni a természetben, ismernünk kell a különböző növényeket, állatokat. Élünk, mert van tudásunk. Úgy is fogalmazhatok, ho gy annál nagyobb eséllyel maradunk életben, minél többet tudunk, minél nagyobb a tudásunk. És ahogy halad előre az idő, egyre több tudásra van szükségünk ahhoz, hogy életben maradjunk. Nem volt mindig így. Századokkal ezelőtt sokkal kevesebb tudás is elég volt az életben maradáshoz. Másfajta tudásra volt szükség, és kevesebbre. Akkor a több tudás az előbbre jutást segítette a tudományos elismertségben, a hatalom megszerzésében vagy az inkvizíció máglyája felé. Ma már ahhoz is nagyon sok tudás kell, hogy az ember a mindennap feléje áramló információhullámból ki tudja szűrni a számára értékeset, és el tudja vetni a feleslegest. (22.40)
