Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter):
2919 Amit Révész Márius z úr csinál, az viszont a következő. Bizottsági ülésen körülbelül háromszor mondta el ugyanezt, amit itt ma, háromszor válaszoltam én a fölvetéseire, és akkor itt ma már kétszer elmondja a stabilitással és egyébbel kapcsolatos gondjait, tehát nem jut el a tudatáig az a válasz, amit majd ki fogok fejteni később szintén, hogy a liberalizmus, a liberális felfogás nem feltétlenül szitokszó. És talán Eötvös József nevét meg szabad ma említeni, ezt is elmondtam bizottsági ülésen, hogy az értékőrzés (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) és a megújulás csak együtt értelmezhető, és különösen az iskolarendszer fejlesztésében együtt értelmezhető, és attól még, hogy bizonyos dolgokat meg kell változtatni, mert a valóság arra int bennünket, az nem azt jelenti, hogy nem akarju k megtartani azokat az értékeket, amelyek valóban jelen vannak a mai iskolarendszerben. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK (Harrach Péter) : Arnóth Sándor képviselő úr következik, Fidesz. ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Kicsit mozaikszerű leszek, hiszen több dologra szeretnék válaszolni, éppen ezért elnézésüket kérem. Az első dolog az, hogy a buktatás kérdésében folytatnám a gondolatmenetemet. Szóval, az általános iskolákban, egyáltalán, az iskolákban nem így működik a buktatás, hogy t betűig igen, t betű után megy. Aki valóban hosszú éveket töltött el a pedagógiai pályán, az pontosan tudja, hogy mit összedédelgettünk egyegy gyengébb képességű gyereket, hogy át tudjuk segíteni. Ott aztán voltak varázslatok, hogy mit ké rdeztünk tőle, sugalmazó kérdések és egyebek, amiért egyébként elítélhetnek bennünket, de megtettük, mert vinni akartuk magunkkal a gyereket. Ez nem jelentheti azt, hogy néhány évvel utána elmondhassa bárki is a magyar iskolarendszerben, hogy megtörtént ve le a nyolc osztály. Nem elvégezte, megtörtént vele; és ez hihetetlen különbség. A másik dolog, hogy igenis, igaza van Szabó képviselőtársamnak, motivációkról van szó. A majom példát én nem tartom jónak erre a dologra, mert véleményem szerint ez egy más kís érlet, itt nem szabad kísérletezni, gyerekekről van szó. Viszont motivációk harcáról igenis szó van, motivációk harcáról, és az a bizonyos elsős motiváció bizonybizony éppen a társadalom peremére sodródó gyerekeknél vagy családoknál igen komoly változáson megy túl az első osztálytól, mondjuk, a negyedikig vagy az ötödik osztályig. (20.50) Hiszen az 5. osztályba már általában túlkorosan jutnak föl azok a gyerekek és így tovább. Két lehetőség van: vagy idejében megállítjuk ezt a sodródást, vagy megpróbáljuk fölzárkóztatni. De ez semmiképpen sem lehet az a módszer, hogy nem tudom fölzárkóztatni, mert nem kapok támogatást a szülőktől, képtelen vagyok megoldani, és plusz még akkor vinnem is kell. Ez csak rombolhat, rombolhat, mert kiderül, hogy teljesítmény nélk ül is tovább lehet menni a magyar iskolarendszerben. A másik pedig az - ezzel kapcsolatosan TataiTóth kollégámnak mondom , hogy valóban megértie az a szülő, már aki eljön a szülői értekezletre… - eljön, és nem akar engem ott megverni. Mondjuk, engem nem akartak, mert az súlyos dolog lett volna, de azért a nálam filigránabb kolléganőket igen. Ennek magyarázza el TataiTóth kollégám, hogy meg kellene buknia a gyermekének. Nehezen fog menni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Arató kollégámnak pedig azt tudom mondani, hogy ez nem dinamizmus, hanem egyszerűen csak nagyarcúság, amit csinál itt a parlamentben szakmai címszó alatt. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) :
