Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2905 szórendet is változtatunk, azt mondjuk, hogy oktatásinevelési iskolából nevelésioktatási iskolát akarunk, és mégse változik semmi. Jóe az, ha az iskola világában a legfőbb motiváló tényező az érdemjegy és a bizonyítvány, a gyerek megítélésében az osztályzat a mérce? Ebben a világban már nem az ember az ember mértéke - ahogy Loránd Ferenc professzor úr írta a “Hét kérdés - hét válasz az értékelés funkcióiról és eljárásrendjéről a komprehenzív iskolában” című művében. Miért áll a centrumban az értékelés? Mert valójában nem értékelésről van szó, hanem osztályozásról, az osztályozás pedig a szelektív iskola és iskolarendszer elsődleges társadalmi funkciója. A szelektivitás és az osz tályozás ikrek. Kiiktathatóe ezek szerint az iskola szelektív funkciója? Erre az a tudomány válasza, hogy nem, csak korrigálható. Itt most korrigálunk. Az iskolai szelekciónak a társadalmi pozíciók megszerzésében döntő szerep jut, ezért arra kell törekedn i, hogy az iskola a lehető legkisebb mértékben szelektáljon a tanulók paramétereitől determináltan, és a lehető legnagyobb mértékben képes legyen igazodni a gyermekek természet adta lehetőségeihez. Ennek előfeltétele az, hogy emberfolyamatnak fogjuk fel az oktatási folyamatot. (19.50) Tisztelt Ház! Az egész életen át tartó tanulás megalapozása csak a kulcskompetenciák fejlesztése révén valósítható meg. A törvénytervezet ezek fejlesztésére törekszik. A megalapozás a közoktatás teljes időszakában történik. A nevelésioktatási célok kijelölése során el kell érni, hogy a következő kulcskompetenciák kapjanak hangsúlyt: tanulási technikák; demokráciatechnikák - mondjuk, a diákönkormányzatban ; intelligens tanulás; alkalmazó tudás; eszköz jellegű kompetenciák, nye lvi, kommunikációs, matematikai, informatikai és médiahasználati kompetenciák rugalmas és rutinszerű alkalmazása; szociális kompetenciák, társadalmi viszonyrendszerek felismerésének képessége; értékorientáció. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A törvé nytervezet olyan közoktatásfilozófiát képvisel, amellyel helyt lehet állni az Európai Unióban. Ezért támogatom, és elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kétperces felszólalásra jelentkezett Lezsák Sándor képviselő ú r, MDF. Öné a szó. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az előbb két olyan megszólalást hallhattunk Pichler Imre képviselőtársamtól és Balogh Miklóstól, amely nagyon érdekes gondolatokat vetett föl, különösen a neve lésről. Valóban, tulajdonképpen a vita itt történik. A normatív pedagógia és a neoliberális pedagógia közötti ütközetnek, ütközéseknek és feszültségeknek lehetünk itt akár az áldozatai is. S ezt tapasztalhattuk az elmúlt hónapokban is, akár a tárcán belül, az SZDSZ és az MSZP álláspontjában, s tapasztalhatjuk most is, hogy tulajdonképpen ezzel kínlódnak szocialista képviselőtársaim. Frissítőül hadd idézzek Comeniustól: “Az oskola olyan műhely, amelyben a gyönge elmék a jóságos cselekedetre szoktatnak. Az os kolamester ül a tanító székben, a tanítványok a padokon, amaz tanít, ezek tanulnak. Némely dolgok eleibe irattatnak krétával a táblára. Némelyek ülnek az asztalnál és írnak. Ő megjobbétja a hibákat. Némelyek állnak és elmondják, amiket megtanulnak. Némelye k egymással csácsognak és csintalan viselik magukat és resten. Ezek megverettetnek lapockával és vesszővel.” Ebből, gondolom, már egykét kétperces felszólalás készülhet, hogy itt a porosz iskolamodellt akarom fölerősíteni. Nem erről van szó. Fölhívom szív es figyelmüket Mészáros István neveléstörténész munkáira, aki pontosan levezeti, hogy az ezeréves magyar iskola mennyiben
