Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2892 Tisztelt Ház! A vitából, mind az itt elhangzottakból, mind pedig a bizottsági ülésen elhangzottakból úgy látom, hogy az ell enzék nagyon nem szereti ezt a törvényjavaslatot, de nem tudja pontosan, hogy mit akar, és mit nem szeret benne. A szándékoknak ebből a mély bizonytalanságából adódó bámulatos manőverezési szabadságot aztán alaposan ki is használja. Csak ízelítőként néhány azokból az ellentmondásokból, amely az ellenzék, különböző ellenzéki képviselők, de adott esetben ugyanazon ellenzéki képviselő egymásnak ellentmondó érvelése. Képviselőtársaim egy része azt kifogásolja, hogy a törvényjavaslatot nem előzte meg széles körű társadalmi egyeztetés, nem előzte meg olyan vita, amelynek során az érintettek, szülők, pedagógusok, tanulók, szakmai és civil szervezetek elmondhatták volna a véleményüket. Ugyanakkor Pánczél képviselő úr a szemünkre hányja, hogy ez a javaslat már karács onyt megelőzően, a téli szünet elején - negatívum, amikor éppen nem lehetett róla vitatkozni - napvilágot látott. Elmondta Rózsa képviselőtársunk, az interneten látott napvilágot. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha én jól számolom, és ez december közepén ott vo lt az interneten és április 29én nyújtotta be a kormány a tisztelt Ház elé, akkor egészen pontosan négy és fél hónapunk volt arra, hogy társadalmi vitát folytassunk róla, és ez különböző szinteken le is zajlott. Mindenki, boldog és boldogtalan elmondhatta róla a véleményét, megírhatta az Oktatási Minisztériumnak interneten, fórumokat lehetett róla tartani, vitatták a közoktatási szakmai testületek, ahány csak létezik. Tehát lezajlott egy olyan, megítélésem szerint nagyon széles körű vita, amelynek során - ugyancsak Rózsa képviselő úr utalt rá - igen komolyan változott a törvényjavaslat szövege, miközben az eredeti elképzelés, a célok, amelyeket a közoktatási folyamatban tapasztaltakból vont le, ezek a célok nem változtak, de az ennek elérése módját tükröző törvényjavaslat elég sokat változott. (18.50) Itt is többször elhangzott képviselőtársaimtól: a közoktatási törvény tervezett módosítása a költségvetési kényszerekkel együtt oda hat, hogy a kistelepüléseken sorra fognak megszűnni az iskolák, legalábbis a f első két évfolyam meg fog szűnni. Ugyanakkor, ha jól emlékszem, Karsai Péter képviselőtársam érvelt azzal a bizottsági ülésen, hogy milyen összefüggés van, szociológiailag kimutatott, felmért összefüggés van a tanuló teljesítménye és aközött, hogy az iskol a, ahová jár, az nagyvárosban, kisvárosban vagy apró faluban találhatóe. Vagyis magyarán, amikor önök ezt a két kifogást egyszerre említik, akkor azt mondják, hogy ott kellene tartani a kistelepülésen azt az iskolát, ahová járó gyerek teljesítménye - a ké sőbbiekben kimutathatóan - a fele a nagyvárosi iskolába járóénak. Tessék megmondani nekem, hogy az esélyegyenlőséggel ugyan hogy fér ez össze! Elmondta Pánczél képviselő úr, hogy ő világ életében gyermekközpontú iskolát szeretett volna, olyat, ahol a gyerm ek érdeke az első, majd hosszasan sorolta, hogy mindazok az előírások, amelyek a törvényjavaslatban foglaltatnak, milyen hátrányosan érintik a pedagógusokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor el kell dönteni: az iskola a gyerek kedvéért van, vagy a pedagógu s kedvéért van, azért vane, hogy a gyerek minél jobb esélyekkel induljon neki az életnek, oktatásáról, neveléséről gondoskodjunk, vagy azért vane, hogy a pedagógust legyen hol foglalkoztatni. Ha az előbbiért van az iskola, és úgy gondolom, egyetértünk ab ban, hogy az előbbiért van, akkor meg kell tenni azokat a lépéseket, amely a gyermek érdekében álló iskolát eredményez, és ha ez hátrányosan érint egyes pedagógusokat vagy pedagóguscsoportokat, akkor természetesen ezekről a pedagógusokról gondoskodni kell valahogyan. Csak szeretném hozzátenni, hogy a bizottsági ülésen még 34 ezer pedagógusról, most már Révész Máriusz képviselőtársam számítása szerint 510 ezer pedagógusról van szó; akár 34ezer pedagógusról, akár 510 ezer pedagógusról van szó, azt gondolo m, hogy ennyi pedagógus sorsa nem határozhatja meg azt, hogy mit teszünk azzal az iskolával, amelyen a gyermekeink jövője múlik. Magyarországon a rendszerváltás után másfél millió ember munkahelye szűnt meg úgy, hogy senki nem kérdezte meg tőlük, hogy mi l esz velük, ez nem volt helyes. Egyébként egyetértek azzal
