Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2860 jómódú hal lgatók kollégiumi vagy lakhatási lehetőségeit bővíti mintegy 1015 éves, időnként 20 éves távlatban, azt követően pedig a magyar felsőoktatás rendelkezésére álló kollégiumi férőhelyek számát növeli. A másik és nyilvánvalóan a közelebbi jövőre vonatkozó elk épzelés, amiről Arató Gergely képviselőtársam beszélt, hogy tudniillik a magántőke megépíti az állammal együttműködésben vagy akár csak egy szerződés alapján, saját tőkéből azt a kollégiumi férőhelyet a hallgató számára mérsékelt összegben, mérsékelt bérle ti díjért, amelyet természetesen az állam kipótol, hiszen a tőke azért fog befektetni, hogy profitot találjon benne. Ez tulajdonképpen egy hitelkonstrukciónak fogható fel; a kormányprogramban meghirdetett 21 ezer új kollégiumi férőhely állami tőkéből való létesítésére nincs költségvetési fedezet. Megépíti a magántőke, és a költségvetésnek nem egy összegben kell kifizetnie azt a tőkét, amit be kell fektetni ezeknek a kollégiumi férőhelyeknek a létesítésébe, hanem hosszabb időn keresztül, mintegy garantálva a befektető profitját. Ez a profit természetesen megdrágítja a kollégiumi férőhelyet, de adott esetben egy ügyes konstrukcióval olcsóbb lehet, mintha az állam hitelt venne föl, és abból építené meg ezt a kollégiumot, hiszen a tőkés számára, a befektető szám ára nem föltétlenül kell piaci profitot elérnie, sokat jelent az ő számára, hogy nincs kockázata. Ezek a kollégiumok - tekintettel az állami bérletidíjgaranciavállalásra - mindig tele lesznek, vagyis nincs meg a tőkésnek az a kockázata, hogy megépít egy k ollégiumot, és aztán félházzal kénytelen üzemeltetni. Ez a profitban sokat megér neki. Ilyen konstrukciók tehát megítélésem szerint létezhetnek. Itt kívánnék csatlakozni ahhoz, amit Arató Gergely elmondott: ezek a konstrukciók lehetőségeket bővítenek. Nem arról van szó, hogy azoknak, akik ma a kollégiumokban laknak 4500 forintos költségért - ha jól emlékszem, hivatkozott valaki egy ilyen lakhatási költségre , holnaptól 30 ezer forintot kell ugyanazért a kollégiumi férőhelyet fizetniük, hanem arról van szó, hogy az állam bővíteni kívánja ezt a kollégiumi férőhelyet, de ebben a bővítésben nemcsak és nem kizárólag saját állami tőkére kíván hagyatkozni, hanem be kívánja vonni racionális okból, a mindkét fél számára történő költségkímélés okán a magántőkét is. ( 16.30) Drágább lesze ettől a kollégiumi férőhely? Persze, hogy drágább lesz, mert meg kell fizetni a tőkés profitját. Drágábbe a kenyér attól, hogy nem az állam gyártja, hanem a tőkések gyártják? Persze, hogy drágább, mert meg kell fizetni a profitját. D rágábbe a lakás attól, hogy nem kizárólag az állam építi, hanem magánbefektetők építenek? Persze, hogy drágább, mert meg kell fizetni a befektető profitját és így tovább. Tisztelt Képviselőtársaim! Persze, minden ilyen esetben mondhatjuk azt, hogy ki inne n a tőkével, tessék az államnak ezeket az építkezéseket, gyártásokat, szolgáltatásokat, miegyebeket a saját kezébe venni, mert attól majd olcsóbb lesz. Ha ezt minden esetben megtesszük, akkor gratulálok, feltaláltuk a szocializmust. Negyven évig próbálkozt unk vele, nem nagyon sikerült, azért került sor a rendszerváltásra. Éppen ezért azt gondolom, hogy bár Pettkó képviselőtársam azt mondta, hogy “a bonus bona discere”, vagyis hogy a jótól jót tanulni, én elfogadom, hogy a Magyar Demokrata Fórum az jó, de ez nem az a jó, amit meg fogunk tőlük tanulni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Pósán László képviselő urat illeti a szó. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szé pen. Az elhangzottakkal kapcsolatban azt gondolom, azért vannak olyan kérdések mindazokon túlmenően, amelyek eddig szempontként elhangzottak pró és kontra. Nevezhetjüke az ilyen tőkével létrejövő szálláshelyeket kollégiumnak, vagy nevezzük diákszállónak? Ugyanis ezzel
