Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2851 Ennek az eltávolításáról fogalmazok itt óvatosan. Szeretném, ha úgy hallanák, ahogy mondom, udvariasan és óvatosan, és úgy hallanák az igen tisztelt kollégáim az egyetemeken, akik elegáns talárokat és mindenféle jelvényeket viselnek, jó is van ez úg y, de lesznek közöttük, akik ezt olyannak tekintik, ami nem illik. (15.50) Tessék úgy gondolni, tisztelt Országgyűlés, hogy ezt én tényleg tudományos alázattal és törvényhozói mérséklettel mondom, mégis a közérdek mondatja velem. Azt szeretném, ha a Magyar Országgyűlésben lennénk olyan mérsékeltek, mértéktartók, ugyanakkor bátrak és felelősségtudók, hogy ezt fontolóra vesszük, ki is mondjuk, és talán törvénybe is iktatjuk. Most visszatérek az előző javaslatomra. Tetszenek érteni, ugye, hogy a kettő összefüg g? Az előzőben amellett érveltem, hogy ne szükségképpen küldjük el azt, aki 70 éves, mert lehet olyan 70 éves, aki olyan fiatalos, olyan alkotó, mint a másik 60 vagy 40, vagy hány éves korában. Különben is, van nekem egy olyan elméletem - és tudom, nem vag yok egyedül , hogy a tudás egy akkumulált, összegyűjtött érték, ami azért, mert a kalendárium vagy a napok haladnak, egyszerre nem megy füstbe, és nem szűnik meg a 70. születésnappal. Lehet, hogy ez olyan érték, hogy ez kidobást, eltékozlást jelentene. Ez t az a Magyarország nem engedheti meg magának, amelynek az egyetlen, legnagyobb értéke a tudás, és ezt sokszor elismételhetnénk és különbözőképpen mérlegeljük. Tudjuk mi ezt, de most arról van szó, igen tisztelt Országgyűlés, hogy ebben az értelemben merjü nk alkotni is, merjünk tenni is valamit. Az a régi gondolat, hogy bizonyos munkahelyek vannak, és ennyi tanári pozíció van, és ennyi különböző rangú pozíció van, az elavult. Lehet, hogy valamikor időszerű volt - azt hiszem, sose volt, csak téves fogalom volt akkor is. De most különösen elavult, mert ha több jó orvos van, ha több jó fizikus van, és ha több jó mindenféle más tudás van, akkor egy tudósabb Magyarország előrébb halad a világban, és különösképpen seg íti előrehaladni polgárainak jólétét, önbecsülését és hírét a világban. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces felszólalásra kértek lehetőséget Szabó Zoltán és Magda Sándor képviselő urak. Szabó Zoltán ké pviselő urat illeti a szó. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Én igazából még Horváth képviselő úr felszólalása előtt nyomtam meg a gombot. Lezsák képviselő úrnak szeretném mondani, hogy valószínűleg valamit félreérthetett abban, amit mondtunk. Soha nem azt mondtuk, hogy az a baj, hogy megháromszorozódott a hallgatói létszám az elmúlt években; az a baj, hogy úgy háromszorozódott meg, hogy az egyetemifőiskolai infrastruktúra gyakorlatilag nem változott, nem bővült, minőségében nem javu lt. Tehát igazából nincsenek meg az anyagi feltételei annak, hogy háromszor annyi hallgatót tudjon megfelelő színvonalon ellátni a magyar felsőoktatás. Ami a kollégiumok piaci díját illeti: képviselő úr, az a helyzet, hogy természetesen nem terhelhető meg mindenki piaci kollégiumi díjakkal, de ma is az a helyzet, hogy aki Budapesten él és Budapesten jár egyetemre, azok között van olyan, aki József- vagy Erzsébetvárosban egy szobakonyhás lakásból sétál be az egyetemre, és van, aki a gellérthegyi vagy a sváb hegyi villájából kocsival megy be az egyetemre. Különböző körülmények között laknak a hallgatók, bizony, anyagi helyzetüktől függően! És nem látom be, hogy olyan kollégiumokért, amelyek lényegesen magasabb szintű kényelmi szolgáltatásokat nyújtanak, miért ne lehetne magasabb díjat kérni azoktól, akik azt meg tudják fizetni, és akiknek ezt megéri megfizetni. Ami pedig a diploma nélküli doktori képzést illeti: a PhDképzést annak idején angolszász mintára, a szovjet mintájú kandidatúra helyett, nagybanegészb en annak a fokozatnak a megfelelőjeként vezettük be. Csak az én szakmámban ismert volt több olyan hallgató, aki még
