Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KATONA BÉLA (MSZP):
2786 azok, akikre kihegyezte ez a Btk.módosítás a támadást, és nem foglalkozott azokkal, nem növelte a bűnüldözés eredményességét azokkal szemben, akik terjesztik a kábítószert. Ön beszélt arról is, hogy visszaéltek az európai zászlóval, az európai eszménnyel a rendezvény szervezői. Nos, képviselő úr, Európában úgynevezett kettős stratégiát folytat szinte majdnem minden ország a kábítószerfogyasztással kapcsolatban. Ennek a kettős stratégiának az a lényege, hogy élesen megkülönböztetik azokat a megtévedteket, alkalmi fogyasztókat, szenved élybetegeket, akik csak önmagukra veszélyesek a kábítószerfogyasztással kapcsolatban, és kevéssé veszélyesek a társadalomra, azoktól, akik terjesztik, kereskednek vele, üzemszerűen termesztik, a szervezett bűnözés részévé teszik. Velük szemben a magyar bü ntető törvénykönyv is a leghatározottabban és a legkeményebben fellép, a büntetési rendszerben a legszigorúbb büntetéseket alkalmazza ezekkel a személyekkel szemben. De igenis, úgy gondoljuk, hogy helyes a nemzeti stratégiának az a megállapítása, amely sze rint a drogprobléma kezelése sokdimenziós, kiegyensúlyozott és jól tagolt megközelítést igényel, amelyben egyaránt helye van a megelőzés, a kezelés, a kutatás, a munkahelyi programok, a bűnüldözés és még számos más terület hozzájárulásának. Úgy gondoljuk, hogy komplex módon kell kezelni ezt a problémát, és ennek a bizonyos kettős stratégiának, amelyet Európában, az Európai Unió tagállamainak döntő többségében szinte kivétel nélkül alkalmaznak, igenis, úgy gondoljuk, eltérő módon kell megítélni azokat, akik betegek és azokat, akik kereskednek a kábítószerrel. Nem hiszem, hogy a társadalomnak célja lehet az, hogy az, aki egyébként önmagát, egészségét rombolja azzal, hogy kábítószert fogyaszt, azzal szemben az az egyedüli helyes fellépés, hogy a legdurvább módo n börtönbüntetésre ítéljük, és a börtön az egyetlen lehetséges alternatívája, a válasza a társadalomnak erre a problémára. Igenis úgy gondoljuk, hogy ezeket az embereket meg kell gyógyítani, és hogy erről lehessen beszélni, azt pedig az alkotmány biztosítj a, mind a szólásszabadságot, mind a gyülekezési szabadságot a hatályos magyar alkotmány egyértelműen minden állampolgár jogává teszi. Tehát az a rossz hírem is van önnek, képviselő úr, hogy amit ön szeretne a Btk. módosításával kapcsolatban elérni, az mind en valószínűség szerint alkotmányellenes lenne. (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.) Ha majd meglátjuk a konkrét tényállást, természetesen konkrétan is tudunk róla nyilatkozni. Köszönöm szépen a figyelmet. ( (Taps az MSZ P és az SZDSZ padsoraiból.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Katona Béla frakcióvezetőhelyettes úr, az MSZP képviselőcsoportjából, “Az óra indul!” címmel. Képviselő urat illeti a szó . DR. KATONA BÉLA (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Öt nappal ezelőtt május 1jét ünnepelte az ország. Az ünnepet sok helyen énekszó és tánc köszöntötte, jó volt az idő, volt virsli és sör, a gyerekek válogathattak a különböző színű lufik között, és ebb en a jó hangulatban a jobb- és baloldali polgárok még a politikusok elmaradhatatlan beszédeit is hajlandók voltak meghallgatni, megtapsolták őket, hazamentek, és pihentek még három napot. Köszöntötték az édesanyákat, játszottak a gyerekekkel, meghívták a r okonokat, szomszédokat, és ahogy ez nálunk már lenni szokott, elbeszélgettek a világ dolgairól: az iraki helyzetről, a törökországi földrengésről és a focicsapat győzelméről. Volt téma bőven, mégis úgy gondolom, hogy legalább néhány mondat erejéig minden c saládban szót ejtettek arról, hogy mi lesz egy év múlva, 2004. május 1jén, amikor csatlakozunk az Európai Unióhoz. Nem azért került ez szóba, mert úgy gondolnák, hogy Európán kívül is van élet, és nem is azért, mert megbánták volna, hogy néhány héttel eze lőtt a belépés mellett voksoltak, hanem azért, mert a tízmillió magyar ember többsége úgy gondolja, hogy számunkra nem a belépés a cél, hanem az Unión belül is sikeres ország akarunk lenni. Az emberek azt is pontosan tudják, hogy amíg eddig a tárgyalódeleg ációé, a kormányé, a parlamenté volt a fő szerep, most nekik, a polgároknak kell
