Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 11 (47. szám) - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről:
278 A termékpályabizottságok nem léteznek, a törvény hozza most létre. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert egy évvel a csatlakozás előtt véleményünk szerint értelmetlen kapkodásnak minősíthetjük egy teljesen új intézményrendszer felállítását. (22.20) De nézzük m eg a még nem létező bizottságokat kicsit tüzetesebben! A 4. § (3) bekezdésében a bizottság feladatai között elemzés, mérlegkészítés, előrejelzés, értékelés szerepel. A (4) bekezdésben meghatározott összetételből viszont következik az, hogy ezek a feladatok csak önálló hivatali apparátussal végezhetők el. Nem hiszem azt, hogy a meglévő minisztériumi apparátus ezt a munkát a bizottság részére el tudja végezni olyan mértékben, ahogy azt a törvényjavaslat célozza. Ez viszont nem az olcsó állam ideája jegyében s zületik meg, hiszen tudjuk azt, hogy ha egy adminisztrációt elkezdünk alakítani, ki tudja, hol áll meg. Most nem akarok a Miniszterelnöki Hivatal létszámcsökkentésére utalni, de ez tényszerű, hogy a csökkentésből egy nagyfokú növekedés lett. Nézzük e bizot tságok szavazati joggal bíró összetételét - most a második négy tagra gondolok : Magyar Agrárkamara. Ez egy köztestület, amely nem érdekvédő és nem piacszabályozó testület, más a feladata. Az agrárkamara szerepe a piacszabályozásban az EUtagállamok közül csak Ausztriában jelentős, de vajon az osztrák mezőgazdaság mérhetőe a magyar mezőgazdasághoz, már az ausztriai nemzetgazdaság egészét tekintve. Itt van egy másik kérdés: az élelmiszeripari vállalatok, amelyek a termékpálya tagjai, túlnyomó többségben a z ipari és kereskedelmi kamarák tagjai. Ez a kamara hol van? Őt is be kell emelnünk a bizottságba? A következő kérdésem: az élelmiszeripar, valamint a mezőgazdasági termelés legnagyobb termelési értéket képviselő érdekképviseletéről van szó. Ki fogja ezt m egállapítani? Vitatni is fogják, mikor kinél van a legnagyobb termelési érték, vane erre megbízható nyilvántartás. Ettől eltekintve egyiknek sem feladata a piacszabályozás. A tényleges piacszabályozó feladattal bíró szakmai szervezet, a terméktanács a nyo lc szavazatból csak egyet tudhat magáénak. Helyes ez? És a termékpályának része a fogyasztó is, hiszen a termékpálya ott fejeződik be. Felmerül a kérdés, vajon a fogyasztók képviselete nem szükségeltetike ezekben a bizottságokban. A törvénytervezet hét te rmékpályabizottságot említ, ezenkívül ideiglenes bizottságok is létrehozhatók. Bizottság? Eszembe jut a közismert frázis: ha valamit nem tudsz megoldani, hozz létre bizottságot, és az ügy továbbra is megoldatlan marad. Az már csak egy apró megjegyzést vál t ki belőlem, hogy a néhány tízmilliós termelési értékű kecske és a több száz milliárdos sertés és baromfi egy bizottság fennhatósága alatt van. A tervezet további megkérdőjelezhető elképzelése a 1316. §ban található. Ezek lényege, hogy a terméktanács sa ját kockázati alapot képezhet, és ennek felhasználását a költségvetési támogatás juttatásának feltételeként szabhatja a miniszter. A 13. § lehetőséget ad a nem terméktanácstagoknak, hogy csatlakozhatnak a miniszter és a terméktanács között megkötött szerző déshez, amelynek keretében a terméktanácsnak kötelezővé teszik a saját alapja felhasználását. Kettős költséggel találkozik a termelő: a terméktanácsi tagsággal és a kockázati alap költségével. Én így olvastam ki ebből a törvényből. Ha ez így van - legyen i gaza Kis Zoltán úrnak, hogy nem így van , akkor akarvaakaratlanul a terméktanácsot népszerűtlenné teszi a kormány, és ha népszerűtlen lesz a terméktanács, vajon a tagsága bővüle, csatlakoznake nem terméktanácstagok, lesze ebből rend, lesze ebből fegy elem, vajon nem lesze ebből egy kis káosz és piaci zűrzavar? A 1819. § rendelkezik az információs rendszerről. Ez nagyon fontos, mert a piacszabályozás alapja a megbízható adatrendszer. A költségvetés 1995 óta több milliárd forintot fordított a terméktan ácsok információs rendszerének kialakítására és működtetésére. Ennél jóval többet, ennek mintegy ötszörösét fordították tudomásom szerint a terméktanácsok saját pénzeszközeiből erre a célra. Ma az FVM, a minisztérium és a törvénytervezetben kijelölt Agrárg azdasági Kutató Intézet is
