Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 5 (69. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - BÁSTHY TAMÁS (Fidesz):
2770 pusztán származása miatt. Négyüknek sikerült mindvégig egy barakkban maradniuk, így tudták segíteni egymás t a túlélésben. A kormányhatározat módosítása kapcsán mind a négyük igazolásért folyamodott a Hadtörténeti Intézet központi irattárához, de csak egyikük neve szerepel a hivatal nyilvántartásában. Egyikük megkapta, a másik három asszony nem kapta meg a kieg észítő juttatásokhoz nélkülözhetetlen igazolást. A nem leigazoltak az alábbi szövegű válaszlevelet kapták. “Kérelmére értesítem önt, hogy a HM központi irattár birtokában lévő nyilvántartásban X. Y.nére vonatkozó adat nem szerepel, így a 267/2000. számú k ormányrendeletben meghatározott juttatáshoz való jogosultság megállapításához szükséges, az egykori Szovjetunió területén történő internálási idejét igazolni sajnos nem áll módomban.” Joggal merül fel az emberekben a kérdés, ha ennek a hivatalnak nem áll m ódjában igazolni az internálás idejét, akkor miért erre a hivatalra bízták a jogosultság igazolását. Gondoljunk bele az ebből fakadó súlyos diszkriminációba! Négyen szenvedtek a szovjet haláltáborban, ugyanazon barakkjában, de csak az egyikük jogosult a ki egészítő juttatásra, mivel a diktatúra könyvelésistatisztikai módszerekkel igyekezett kisebbíteni az áldozatok millióinak számát. Még emlékszünk - az utódpárt MSZP segít az emlékezésben , a kommunista diktatúra értett az események átadminisztrálásához. E gyébként ennek a négy asszonynak a kálváriája sok mindenre rávilágít; először is, hogy a Szovjetunióba elhurcolt és elpusztult áldozatok számát legalább néggyel meg kell szorozni, mivel az áldozatoknak csak a töredéke lett lekönyvelve. Ez a megállapítás te rmészetesen igaz a hazai jogelőd és jogutód kommunista párt áldozatainak számarányára is. Másik tanulsága az esetnek, hogy a kiegészítő támogatáshoz való jogosultságot más módon kellene a kormánynak megállapítania. Ebben a kérdésben attól a kormánytól nagy obb érzékenység várható, amely kormánynak az első embere máig adós maradt az általa elmesélt múltjának hivatalos igazolásával. Mielőbbi kormányintézkedésre van szükség, a málenkij robotra egykor a Szovjetunióba internáltak mára már mindannyian idős korúak. Az ellenük elkövetett bűnök enyhítésére kevés idő áll rendelkezésre. Az őket megillető kiegészítő juttatást a mai szocialista kormány nem teheti a jogelőd Rákosikormány adminisztrációjának függvényévé. A jogfolytonosságot természetesen készek vagyunk eli smerni, de talán ne a Rákosiféle adminisztrációtól függjön 2003ban is az emberek sorsa. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megkérdezem, a kormány részéről kíváne valaki válaszolni az elhangzottakra. (Senki sem jelent kezik.) Nem. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Básthy Tamás képviselő úr, a Fideszfrakcióból, “Anyák napja után” címmel. Öné a szó. BÁSTHY TAMÁS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai kultúrkör hagyományos, be nsőséges ünnepe a minden év május első vasárnapján tartott anyák napjai megemlékezés, ünnepség, az anya és gyermekei között örökösen meglévő, mélységes szereteten nyugvó együvé tartozás ünnepe. Ez a biológiai és lelki tényezőkön nyugvó, örökösen megújuló, mindig friss és üde, a teremtés óta az emberiség sorsát meghatározó, történelmét alakító legőszintébb kapcsolat, a feltétlen, odaadó szeretet édesanya és gyermekei között normális esetben egy életre szólóan határozza meg, szolgáltatja az alapot arra, hogy ezen a napon az édesanyákat köszöntsük; az édesanyákat, akik egész életük legfőbb céljául gyermekeik boldogságát, boldogulását választják. Az év 365 napjából legalább ez az egy nap az, amely remélhetőleg minden gyermeket, ifjút és idősebbet megtorpanásra k észtet, hogy legalább egyszer az évben megtegyük azt, amit mindennap
