Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 5 (69. szám) - Irak demokratikus újjáépítéséhez szükséges békefenntartói és humanitárius feladatokban részt vevő nemzetközi erők tevékenységének elősegítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
2720 Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. SzentIványi István, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről kíván élni felszólalási lehetőséggel. Képviselő urat illeti a szó. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ez a határozati javaslat nem a háborúról szól, hanem a békéről. Vitatkozhatunk most arról, hogy helyes volte ez a háború vagy nem, ebben valószínűleg el is tér a véleményünk, de talán, merem remélni, hogy a béke kérdésében nem térhet el a véleményük az Országgyűlés pártjainak. Mindannyian azt akarjuk, hogy az élet normalizálódjon Irakban, a demokrácia, a demokratizálódás folyamata induljon el, és minél nagyobb segítséget tudjunk nyújtani a normális élet helyreállításához. A mag yar kormány szándéka nyilvánvaló és egyértelmű: azt kívánja elérni, hogy a háború utáni rendezés sikeres és gyors legyen. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez ugyan nem dakota mondás, de bizonyára jól ismerik: kétszer ad, aki gyorsan ad. Nem véletlenül döntött úg y a magyar kormány, hogy a felajánlásokban az elsők között szeretett volna megjelenni, ez összhangban áll az értékeinkkel és az érdekeinkkel. Az értékeinknek megfelel a béke fenntartása, a béke megerősítése, a demokratikus folyamat elindítása, és az érdeke inknek is megfelel, hiszen szeretnénk részt vállalni a háború utáni újjáépítés folyamatában is. Minderre akkor lett volna, lenne lehetőségünk, ha tudjuk egyértelműen bizonyítani, hogy mi magunk készek vagyunk hozzájárulni e nemes célok megvalósulásához. Sa jnos az a kép, ami most kialakul rólunk, igencsak felemás. És ebben bizony, kénytelen vagyok azt mondani, nagyon nagy az ellenzék felelőssége. Az az álláspont, amit az imént hallhattunk Németh Zsolt bizottsági elnök úr szájából, bizony nagyon ellentmondáso s álláspont, s ezt a logikai ellentmondást az elnök úr tíz perc alatt sem tudta feloldani. Egyfelől hozzájárulnak ahhoz, hogy más országok részt vehessenek a béke helyreállításában, illetve a demokratikus élet újraindításában, de mereven ellenzik, hogy ugy anezt Magyarország megtegye. Valami nem stimmel. Vagy helytelen önök szerint a békét helyreállítani Irakban, és akkor helytelen mások ez irányú erőfeszítése is, vagy pedig helyes és nemes dolog, ahogyan azt Németh Zsolt elnök úr mondta - de akkor miért nem veszünk részt mi magunk? Miért nem vehetünk részt magunk? Azt hiszem, hogy erre a kérdésre a Fidesznek meg kell tudnia a választ adni. Nem nekünk, nem a kormánypárt fogja ezt megkérdezni, hanem a választók. Azok a választók, akik tiszta és egyenes beszéde t szeretnének hallani végre. Mit akarunk mi? Mi a célunk? Mit szeretnénk? Úgy érzem, a kormánynak nyilvánvaló ebben az ügyben az álláspontja. Egyébiránt hadd térjek ki arra, hogy a kormány egy érvényes országgyűlési határozat szellemében engedte át Magyaro rszág légterét az Irakkal kapcsolatos hadműveletekben. Senki nem vonhatja kétségbe ennek az országgyűlési határozatnak az érvényességét, ezt a Fidesz sem tette meg az alatt a négy év alatt, amíg kormányon volt. (18.00) A célok változatlanok voltak: a közelkeleti rendezés, illetve az iraki kérdés rendezése. Ez történt meg ezen magyar hozzájárulással, amelynek az alapjait valóban még 1998 februárjában tettük le, de egy kiszámítható, megbízható országra az jellemző, hogy ma is ugyanazt gondolja ugyanarról a k érdésről, amit 1998 februárjában. Egyébként akkor az ország vagy a parlament szinte egésze - beleértve a Fideszt is - támogatta azt a javaslatot. Furcsállom, hogy most Németh Zsolt volt külügyi államtitkár úr, bizottsági elnök úr kétségbe vonta ennek az ér vényességét. Az, hogy most egy új felhatalmazást kér a kormány, nem annak a beismerése, hogy az nem volt érvényes határozat, hanem más jellegű a feladat: elsősorban nem katonai, hanem humanitárius és
