Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 11 (47. szám) - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya):
267 időszakában a csatlakozás utáni viszonyokhoz közelítő, azt előkészítő szabályozás jöjjön létre. Ez a törvény lehe tőséget teremt arra, hogy a döntően új, de Európában elfogadott keretrendszert bevezessük, de ebben még benne maradhatnak olyan elemek is, amelyek a gazdák uniós felkészültségét segíthetik. A törvény előírja az Európai Unió gyakorlatához hasonlóan bizonyos termékpályákra a termékpályaszabályozás kötelező bevezetését. A törvény alapvetően új szemléletet és új intézményrendszert kíván meghonosítani; ehhez szükséges új intézményrendszert, amelynek fontos elemei a termékpályabizottságok. Az teljesen természet es, hogy a már kialakult és néhány termék esetében kiválóan működő terméktanácsoknak kiemelkedő szerepet szán a jogalkotó. Felvetődött a bizottság ülésén, hogy ezekben a bizottságokban valamennyi termelői csoport megfelelően reprezentálte. Véleményünk sze rint az így felálló termékpályabizottságok képesek valamennyi agrárszereplőt képviselni, nem szükséges a további bővítésük. Nem mindenki előtt ismert, hogy az Európai Unióban az egyes termékpályákon különböző szakértői bizottsá gok, illetve irányítótestületek vannak, amelyek hetente üléseznek. Ezek a bizottságok a közös agrárpolitika alakítását tárgyalják, amelyhez fontos a tagállamoktól származó piaci információk naprakészsége, pontossága. Ehhez a rendszerhez csak a kellően oper atív, a változásokra gyorsan reagálni képes hazai termékpályabizottságok képesek alkalmazkodni, csak így lehet beleszólásunk a közös agrárpolitika kialakításába. Felmerült a bizottsági ülésen, hogy az átmenet ideje alatt is maradjon fenn a garantáltáras r endszer. Ezt elvileg megtehetnénk, de véleményünk szerint sokkal jobban szolgálja a gazdák érdekeit a megfelelő jövedelmet is tartalmazó intervenciósárképzés kiterjesztése. A törvény természetesen csak a gazdálkodás kereteit képes szabályozni, a hozzá kap csolódó egyéb rendelkezésekkel együtt tud az ágazat az egyre élesedő piaci viszonyok között helytállni. A világ fejlett mezőgazdasága nem elsősorban az elméleti tudás vagy a technológiák jobb ismerete tekintetében jár előttünk, hanem a termelést követő, a piacra jutási fázisban, amelyhez nekünk is igazodni kell. A szabályozórendszernek is ezt kell segíteni, és véleményünk szerint az előttünk álló jogszabály ezt a célt szolgálja. A törvénytervezet legvitatottabb pontja a 29. §, amely a termelői és értékesítő i lánc szereplői között betartandó magatartást szabályozza. A rendelkezés 30 napos fizetési határidőt állapít meg az agrártermékek forgalmazásánál, emellett kimondja az agrártermékekre a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmát. Nyilvánvaló, hogy ez a sza bály elsősorban a termelőt hivatott védeni, hiszen ő áll a sor végén, így a szabályozatlan fizetési rend elsősorban őt sújtja. Az agrártermelés nagyon tőkeigényes és hosszú megtérülési periódusú folyamat, ráadásul az időjárás esetleges negatív hatásai miat t is komoly kockázattal jár. (21.30) Éppen ezért nem engedhetjük meg, hogy a piac egyéb szereplői, kihasználva erőfölényüket, 30 napnál hosszabb halasztott fizetéssel tovább rontsák a termelők pozícióit. Ez a törvény javíthatja a termelők likviditási helyz etét, többet segíthet, mint a decemberben végrehajtott, egyébként elkerülhetetlen hitelkonszolidáció. A magyar mezőgazdaság adottságai a termelési alapok tekintetében kiválóak, ezt az előnyt azonban csak jól szabályozott, a piaci viszonyok változását folya matosan követő keretek között tudjuk érvényesíteni. Az agrárrendtartási törvény ezen feltételeknek megfelel, ezért javasoljuk a jogszabály elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) :
