Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
2636 is erre szükség. De talán egykét dologra szeretnék nagyon röviden kitérni, és mindenekelőtt az egészségügyi magánbefektetésekről szeretnék el mondani önöknek néhány gondolatot. Mindenki számára köztudott az, hogy nincs annyi pénz az egészségügyben, amennyit szeretnénk, és amennyit szükségesnek tartunk. Naponta hallunk kórházi adósságokról, de azt is tudnunk kell, hogy a latens, a belső adósság, az elmaradt fejlesztések, felújítások, a szerkezetváltás elmaradt költségei ennél lényegesen nagyobbak, és bár az állami kiadások örvendetesen emelkednek - és ez még akkor is így van, ha ezt a másik oldalon nem minden képviselőtársunk ismeri el, de a ténye k makacs dolgok , azt is tudnunk kell, hogy a lemaradás pusztán csak közpénzből nem hozható be rövid idő alatt, és ahhoz, hogy egy áttörés jellegű változás induljon el az egészségügyben és elsősorban a korszerű technológia meghonosításában, szükség van ma gánforrások bevonására is. A kérdés nagyon leegyszerűsítve úgy merül fel: akarjuke azt, hogy a magyar egészségügy gyorsabban zárkózzon fel teljesítőképességben, technológiai színvonalban az Európai Unió átlagához? Nyilvánvaló, hogy erre a kérdésre egyetle n épeszű válasz van: az, hogy akarjuk, igen, ezt akarjuk. Tudjuke, hogy ehhez többletforrásra van szükség? Tudjuk, igen. De azt is tudjuk, hogy a közfinanszírozás növekedésének van határa. Pontosan tudjuk, és ha a kérdést úgy tesszük fel magunknak és a tá rsadalomnak is, amit ritkán tesznek fel a vitákon, ha ezekre a kérdésekre egyébként mind igennel felelünk, hogy mindehhez most egyetérteneke azzal, hogy meg kellene emelni a járulékokat vagy az adót, akkor már nem olyan biztos, hogy a válasz egyértelmű ig en. (17.10) Ezek olyan kérdések, amelyekről higgadtan és indulatmentesen kell gondolkodni, tisztelt képviselőtársaim. Tehát az elmaradt fejlesztésekhez kell tőkeinjekció, kell közcélú magánbefektetés, de csak úgy várhatjuk el a tőkét és csak úgy várhatunk el korrekt viselkedést tőle, ha a más ágazatokban elvárható megtérülés az egészségügyben is legálisan biztosított. Minden egyéb megközelítés, képviselőtársaim, demagógia vagy a feketegazdaság felé tolhatja el a befektetőt, lásd nonprofit forma kötelező elő írása. Azt is ki kell mondani, hogy a nonprofit működés realitás egyház vagy közalapítvány számára, de azért a nonprofit befektetés fából vaskarika, mert tőkebefektetésen alapuló nonprofit vállalkozások ugyanúgy profitorientáltak, csak a dolgot még megdrág ítja a mosodai költség. Tisztelt Képviselőtársaim! Felmerült a munkavállalók, egészségügyi dolgozók, orvosok részvétele. Szeretném azt mondani, hogy az egészségügy nem egy egységes üzem és az egyes ellátási típusok esetén a működtetési forma sem lehet egys éges. Mint ahogy nyilvánvalóan nincs vita köztünk abban, hogy a háziorvosi praxisok teljes körű privatizációja megtörténjen - és léptünk is ebbe az irányba , elképzelhetetlen az, hogy a kórházaknál is egy ilyen, akár mrp formájú privatizáció megy végbe. K izárni ezt nem szabad, de azért nézzük meg, hogy a versenyszférában a nagy kérdéseknél ez hogyan és mi módon vált be. Azt gondolom, hogy az egészségügy átalakításra váró kórházait csak egy üzemgazdasági szemléletet felvállaló, a szakmával jól együttműködő erős menedzsment képes megmenteni, nem feltétlen pedig az ott dolgozók heterogén érdekérvényesítése. Ebben a kérdésben is világosan és őszintén kell beszélnünk. Végül pedig utoljára szeretném feltenni azt a kérdést, jóe az, ami most van, elégedettek vagyu nke az egészségügyi ellátás minőségével, körülményeivel. Ha igen, akkor hagyjuk a kórháztörvényt, kár bolygatni egy - úgymond - jól működő rendszert. De ha mégsem vagyunk elégedettek - márpedig én nem vagyok elégedett, és biztos vagyok benne, hogy önök se m , akkor ne a vélt félelmek és ne a politikai fogáskeresés határozza meg a vitát, és legyen bátorságunk a reform ürügyén valós változásokat is végigvinni. Az átalakulás lényege mégiscsak az, hogy egy olyan intézményi szerkezet felé megyünk el, ahol a ren dszer a működtetési formaváltás révén átláthatóbbá válik, jobban tud alkalmazkodni a piaci környezethez, miközben természetesen az ellátás biztonságát szigorú szabályok garantálják. Mert csak így képzelhető el, hogy az egészségügyi rendszer egy korszerű, b etegbarát szolgáltatási rendszerré képes alakulni.
