Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2624 együttélés normáinak elsajátítása, a kötelességek és jogok mérlegének az elfogadása vagy az általános műveltség alapjainak az elsajátítása. A törvénytervezet nem alkalmazkodik az uniós orsz ágok gyakorlatához, nem fogalmaz meg a tanulók számára előírt oktatáspolitikai célokat, mert már a kormányprogram is csak olyan általános politikai célok szolgálatába állította az oktatáspolitikát, mint például az esélyegyenlőségek mérséklése vagy a versen yképes munkaerő kinevelése. Az ilyen társadalmi célok elérésével az oktatáspolitika csak kiegészítheti például a szociálpolitika, adópolitika vagy foglalkoztatáspolitika hatásait, de semmiképpen nem mentesülhet attól a feladattól, amit most nem vállal, jel esül, hogy milyen értékrenddel és tudással rendelkező tanulóknak kellene elhagyniuk a közoktatást. A kormányprogram azt ígérte, hogy helyreállítja a pedagógushivatás rangját. Ez a törvénytervezet, szemben a tavalyi ígérettel, példátlan módon megtépázza a p edagógushivatás korábbi rangját; nemcsak azáltal, amit már említettem, hogy még a pedagógiában teljesen járatlan szülőknek is több jogot biztosítana a törvényjavaslat a gyermekek tudásának és haladásának a megítélése területén, mint a pedagógusoknak, hanem oly módon is megalázza a pedagógustársadalmat, hogy még a házi feladatok kiadására is alkalmatlanoknak minősíti őket. Teljesen formális és felesleges ezeknek a házi feladatokat korlátozó és tiltó szabályoknak a törvényszövegben történő szerepeltetése. Tis ztelt Ház! A törvénytervezet egyik jellemző törekvése, hogy a gyermek jogainak védelme címén egyfelől úgy állítja be a gyermeket, mintha az teljes értékű ítélőképességekkel felnőtt lenne, másfelől, amennyire csak lehet, korlátozza a pedagógust. A törvény s zelleme a pedagógus iránti bizalmatlanságot mutatja, mintha a gyermeket és a szülőt vele szemben kellene megvédenie a jog eszközeivel. Véleményünk szerint erre utal a pedagógus titoktartási kötelezettségére vonatkozó rendelkezés is. A törvényjavaslat azt a látszatot kelti, mintha az oktatási intézményekben mindennaposak lennének az oktatók részéről elkövetett diszkriminációs döntések. Ezt azonban az előterjesztők sem hiszik komolyan, mert ebben az esetben kiterjesztett jogkörökkel kellett volna felruházni a z oktatási ombudsmant, ami nem történt meg a törvényben. Ugyanakkor köztudott, hogy a diszkrimináció és zaklatás területén megtörtént esetek zömét maguk a tanulók követték el, csak a törvény épp az oktatási intézményeknek nem ad arra kellő eszköztárat, hog y védjék, kivédjék az ilyen eseteket. A pedagógus kezében egyszerűen nincs fegyelmező eszköz, ha a tanulók egy csoportja valakiket kiközösít, hátrányosan megkülönböztet, védelmi pénzeket szed tőlük, beavató szertartások elviselésére kényszeríti őket, vagy más módon zaklatja, megalázza őket. Ha a törvény szigorára hivatkozhatnának az iskola alkalmazottai, akkor talán meggátolhatnák a mai ilyen eseteket. Sajnos, az MDF véleménye szerint a jövőben nem csökkennének, hanem még tovább növekednének az ilyen visszá sságok, ha a törvény előterjesztői nem hajlandók gátat vetni az ilyen zaklatásoknak. Szólni kell még röviden arról is, hogy a törvénytervezet a jövőben a települési önkormányzatok számára végtelenül kiszolgáltatja a közoktatási intézményeket. Véleményünk s zerint a közoktatásban való részvétel alkotmányos jogát nem lehet az önkormányzatok pillanatnyi érdekeinek parttalanul kiszolgáltatni. Tisztelt Ház! Összegezve: a törvénytervezet az MDF véleménye szerint több okból is elfogadhatatlan. Filozófiája az egész iskolarendszert, benne a pedagógusi tevékenységet, az iskola és a gyermek, az iskola és a szülő kapcsolatát zavaró, újra meg újra felzaklató, átrendező, neoliberális szemléletet tükröz. Sem a társadalom, sem a család, sem az iskolai munka mai adottságait, környezetét, vagyis az iskolai környezet valóságát nem veszi figyelembe. Nem erkölcsi normákban, hanem jogi gesztusokban, nem szellemi építkezésben, hanem szolgáltatásban gondolkodik. Ez a törvénytervezet agyonszabályoz, ahelyett, hogy normákat állítana, a követendő célokat határozná meg, s ezekhez rendelné a szükséges szabályozást, valamint a gazdasági eszközöket. Szakmai
