Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2620 rögzül - tehát ez a tilalom és az eljárás. Ez mindenképpen egy olyan helyzet, amely előrelépést jelenthet ezen a területen. Hiszen a törvény új rendelkezései alapján semmissé lehet nyilvánítani minden olyan döntést, intézkedést, amely a g yermekek, tanulók csoportját, vagy akár csak egyetlen gyermeket, tanulót neme, kora, származása, családi helyzete vagy bármely más oknál fogva hátrányosan különböztet meg. A döntés ellen természetesen lehet - ahogy ennek lennie kell - fellebbezni a bíróság on, de ez a lehetőség mégiscsak nagyon fontos. Azt gondolom, ez egy olyan kérdés, amelyben egy liberális alapelv jelenik meg a törvény szabályozásában, azonban egy olyan liberális alapelv, amelyet más liberális alapelvekkel ellentétben minden bizonnyal önö k sem vitatnak. Szóba került a felvételi vizsga, a kétszintű érettségi már a délelőtti órákban is, a felsőoktatási törvény módosításával kapcsolatban. Akkor is elmondtam, csak röviden szeretném megismételni: nagyon fontosnak tartjuk ezt a változást, hiszen az az árnyék oktatási rendszer, amely a felsőoktatási felvételire való felkészítés környékén létrejött Magyarországon, bizony növeli az esélyegyenlőtlenséget a felsőoktatásba való bejutás során. Nagyon egyszerű: vannak, akik ezt ki tudják fizetni, és vann ak, akik nem tudják kifizetni. Viszont a különbség, ami a felvételin számon kért tananyag és a felvételin található számonkérési metódus, és a középiskolai tananyag és a középiskolai számonkérési metódus között van, azt eredményezi, hogy igazából sokszoros az esélye azoknak a diákoknak, akiknek van lehetőségük ilyen felvételi előkészítő tanfolyamra járni. Az, hogy ez a helyzet megszűnik, azt gondolom - és talán ezt nehéz vitatni , növeli az esélyegyenlőséget. A tanulói értékelés szabályozásának változása s zintén egy olyan dolog, amelyben valamifajta szabadelvű megközelítése érhető tetten ennek a dolognak, azonban azt is nehezen vitathatjuk, hogy egy cizelláltabb, árnyaltabb, kevésbé skatulyázó értékelési rendszert tesz lehetővé, ami mind a gyermek, mind ped ig a szülő és végső soron a pedagógus számára is egy hasznos változás lehet. Szóba került a buktatás kérdése. Erről még egyszer fontosnak tartom elmondani, hogy azt gondolom, a szabad demokrata frakció minden bizonnyal örömmel megszavazta volna - nem csak én vagyok ezzel így talán - az eredeti változatot is, amelyben az első négy évfolyamon tilos lett volna a buktatás. Ezt másokkal ellentétben, ha nem is alapvető fontosságú, de mégiscsak egy jelentős kérdésnek tartom, ugyanis ez egy szemléletbeli kérdés. A mi szemléletünk azt mondja, hogy ezeket a gyerekeket ebben a korban, ebben a szellemi, lelki, mentális fejlettségi állapotban, amelyben vannak, azokkal a különbségekkel, amelyek ezekben a tényezőkben köztük megmutatkoznak, nem jó beskatulyázni. Nem találko ztam saját életemben, saját történeteimben olyan diákkal, saját tanulmányaim során az általános iskolában és egyébként később sem találkoztam olyan történettel, ahol egy hatéves, egy nyolcéves, egy kilencéves gyermek számára az, hogy évet kell ismételnie, ne egy nagyon komoly lelki törés lett volna. Nem találkoztam olyan történettel, ahol ebben a korban ezekre a gyerekekre egy évismétlés ösztönzőleg és lelket, szellemet építő módon hatott volna. Az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének irányába hat, ahogy ez itt korábban elhangzott, a 9. évfolyam lehetősége, illetve annak a lehetősége, hogy az emelt szintű nyelvi érettségi megszerzésével gyakorlatilag ingyenesen a középiskolában lehetőleg minél többeknek legyen meg az az esélye, hogy megszerezzék az első nyel vvizsgájukat. Ezt szintén nagyon fontosnak tartjuk. Ha megengedik, akkor zárásképpen arról hadd mondjak néhány szót, hogy furcsa ez a vita számomra. Hiszen hallgatva az előttem szólókat, nálam sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkező oktatáspolitikusok vit áját hallgattam; sokat tanultam belőle. Többek között azt is, hogy sajátosan működik a politika akkor, amikor egy bizonyos szakterülethez értő, egy bizonyos szakterületet meglehetősen alaposan ismerő emberek ugyanazokból a tényekből másmás következtetésre jutnak. Volt egy olyan érzésem, amikor ezt a vitát hallgattam, hogy ezek a másmás következtetések nem pusztán abból a természetes helyzetből fakadnak, hogy ezek az adott területen komoly szaktudással rendelkező emberek másmás világnézet képviselői, másmás politikai ideológiát vallanak magukénak, s másmás politikai párthoz tartoznak. Volt egy olyan halvány vagy nem is olyan halvány érzésem, ami azt súgta, hogy ezeken a tényezőkön túl az aktuális parlamenti szereposztás is meghatározza az adott álláspont ot.
