Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2596 legalább a kötelező tanórai foglalkozások 40 százalékának megfelelő időkeretben idegen nyelvből, illetve a nemzetiségi és a kisebbségi nyelvből intenzív nyelvi felkészítés folyik, továbbá a gimnázium 1013. évfo lyamán emelt szintű oktatás keretében felkészíti a tanulót az adott nyelvből az emelt szintű érettségi vizsga letételére. A nyelvi előkészítésre fel nem használt időkeret legalább 15 százalékát informatikai ismeretek oktatására, a többi időkeretet a meglév ő ismeretek szinten tartására kell fordítani. Ez, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, azt gondolom, az esélyteremtés, az esélyegyenlőség kérdésében az oktatásügyben valóban nagy és fontos újítás. Hiszen mindazok, akiknek anyagi kereteik, lehető ségeik nem teszik azt biztosítottá, hogy gyakran nem kevés pénzért idegen nyelvi tanfolyamokra, nyelviskolákba járhassanak, itt most az állami oktatáson belül hozzáférhetnek olyan, valóban időkeretben és színvonalban is megfelelő idegen nyelvi oktatáshoz, amely elősegíti, hogy az édes anyanyelvünkön kívül legalább egy, de még vágyaink szerint akár két idegen nyelvből is érthető és hasznosítható tudással bírjanak. Azt gondolom, hogy a felnövekvő generációk számára majdhogynem mindegy, hogy a későbbiek során milyen foglalkozást űz majd a jelenlegi diák, informatikai ismeretre és jól hasznosítható idegen nyelvi tudásra szüksége van. A 9. évfolyam megteremtése az idegen nyelvi oktatás kiszélesítésére megfelelő és fontos. És e helyütt szeretném elmondani, igen ti sztelt Országgyűlés, soksok idegen nyelven jól tudó pedagógusra van szükségünk, és lesz még több ilyen, idegen nyelvet jól tudó, pedagógiailag jól felvértezett kollégára szükség. Fontos dolognak tartom az expozé vége felé megemlékezni arról a passzusról, amely az iskola és a politika kapcsolatáról szól. Mert erről a kérdésről az elmúlt majdnem másfél évtizedben, a szabad Magyarország történetében kevés szó esett. Büszkén vállalom és mondhatom, hogy a törvénymódosítás erről világosan, egyértelműen és remény eim szerint, kormányon innen és ellenzéken túl, egyetértésre találhat. A nevelésioktatási intézmény helyiségeiben - mondja a törvénymódosítás - és területén párt, politikai mozgalom nem működhet, továbbá amíg az intézmény a gyermekek, diákok felügyeletét ellátja, párt- vagy ahhoz köthető tevékenység ott nem folytatható. Ezt nagyon fontos dolognak tartom. A politikának, és amikor itt politikáról beszélek, elsősorban pártpolitikáról van szó, semmi keresnivalója a tantermekben. Semmi keresnivalója a gyermekei nk, a diákjaink fogalmazásfüzeteiben! A politika találja meg a helyét az oktatásügyben! Azt gondolom, hogy itt, ez a törvénymódosítás ezt most helyesen helyére teszi. És nagyon szeretném, igen tisztelt hölgyeim és uraim, ha ebben a kérdésben minél többen e gyetértenénk itt a Házban, és a Magyar Országgyűlés házán kívül; mindannyian, akik a szegfű illatát kedvelik jobban, azok is, meg azok is, akik esténként narancsot esznek szívesebben, meg azok is, akik reggelente madárcsicsergésre ébrednek szívesebben, vag y éppen akik a kertjükben tulipánt termesztenek a legszívesebben. Szeretném, ha mindannyian közösen vállalnánk, vallanánk azt, hogy a tantermekben, a gyermekeink, a diákjaink “munkahelyén” nincs keresnivalója pártpolitikának. Én ezt egy jelentős szemléletb eli, és nagyon remélem, konszenzust elérő javaslatnak tartom. Fontosnak látom azt is, hogy sok olyan kérdés tekintetében, akárcsak a fogalmazás ügyében, amelyről a korábbiakban közoktatási törvény vagy gondolat nem szólt, így például az úgynevezett fogyaté kosok esetében igenis újítást mond azzal is, hogy nem használja ezt a kifejezést; azzal, hogy azt mondja, sajátos nevelési igényű gyermekek léteznek; azzal, hogy megkülönböztet olyan kategóriákat, amelyeket magyar törvény, közoktatási törvény mind ez ideig nem. Ha csak egy szóval ugyan, de kimondja, hogy autisták, amellyel például több tízezer magyar gyermek és több tízezer magyar felnőtt és család életében teremt meg lehetőséget arra, hogy egy idáig a tudomány által világosan elismert kategória, a törvény által mégsem megfogalmazott
