Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 11 (47. szám) - Az országos területrendezési tervről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - ÉKES JÓZSEF, a MDF képviselőcsoportja részéről:
259 karsztvízbázisra, a vízgyűjtő területekre vagy a felszíni vizek vízgyűjtő területeire, akkor nagyon pontos képet tudnánk közvetíteni az önkormányzatoknak, hogy arra a területre szigorúan tilos építeni, vagy ott olyan környezetvédelmi problémák adódnak, amelyet elsősorban rendbe kell rakni, és annak alapján lehet valóban területrendezési tervként tovább gondolkodni. Az első részével én is maximálisan egyetértek, viszont a második részében, ha a 14. §hoz odalapoznak, ahol a tájrehabilitáció kérdése van, nem véletlenül mondtam a környezetvédelmet és azt a monitoringrendszert, amit el kellene készíteni, csak sajnos ez ma még nem teljes. A hulladékgazdálkodási tervnek bizon yos térképei azért maradtak le, mert ott is számos olyan problémát próbáltunk megfogalmazni és jelezni, ami mindenképpen szükségeltetik ahhoz, hogy egy hosszú távú, korszerű, határozott területrendezési tervet tudjunk kialakítani. Nem létezik ilyen térkép. Azért is mondtam, hogy a nemzeti minimum meghatározásával és valóban környezetvédelmi, környezetegészségügyi szempontok figyelembevételével kellene határozottan törvénybe foglalni, hogy egyegy területen milyen építészhatósági vagy milyen tájrehabilitáci ós folyamatokat kellene végrehajtani. Furcsának tartom, hogy a 14. §ban benne van Pécs kérdése, hiszen Pécshez hasonlóan számos más területen ebben az országban - ha veszem Tatabánya, Ajka környékét, ott, ahol 50 millió tonna szürke, vörösiszap van, aláb ányászott területekkel , nemcsak Pécsett, Pécs környékén, hanem számos területen, a 4050 éves ipari múltra visszatekintő területeken olyan tájsebek alakultak ki, amelyeket mindenképpen állami feladattal, állami kezeléssel közösen, az önkormányzatokkal, g azdasági társaságokkal együtt nagyon gyorsan meg kellene oldani. Nagyon fontos lenne, mint ahogy a balatoni törvényt - elég sokan vagyunk, akik elég harcosan próbáltuk a balatoni törvényt képviselni , a Tisza vízgyűjtő területére is a Vásárhelyitervvel ö sszefüggően egy Tiszatörvényt, a Tisza vízgyűjtő területére egy törvényt megalkotni. Miért fontos ez, hiszen egyrészt a tavalyelőtti árvíz kapcsán az öt országgal közösen megindult egy folyamat? Valahol a területrendezési tervnek nagyon komolyan kapcsolód nia kellene pont a vízgyűjtő, vízkormányzás, víztározó kérdésében, építészhatósági kérdésben, hogy hova nem szabad építeni, hol milyen mezőgazdasági tevékenységet szabad csak végezni vagy folytatni. Itt adott esetben a halászat annak idején nagy kérdés vol t; az erdőtelepítés vagy egyéb, olyan nyári művelés kérdéseit kellene megfogalmazni, ami egyrészt az ott élő emberek számára is meghatározza azt a tevékenységi kört vagy azt a pontos tevékenységi kört, ami behatárolja, hogy annál tovább nem szabad terjeszk edni. (20.50) Ugyanez vonatkozik a nemzeti parkok kérdésére is, hiszen abban a kérdésben is van egy szakági rendelkezés, tehát egy tárcán keresztül történő rendelkezés, de én úgy érzem, ebben a tekintetben a nemzeti fejlesztési tervnek is sokkal határozott abban kellene fogalmazni, és azokban a kérdésekben is, amelyek a természeti értékeket próbálják meg felsorolni. Fontos lenne az a kérdés is, hogy a védett vízbázisterületeken, az I/As terü leteken nagyon gyorsan kellene adott esetben a csatornázásokat végrehajtani, vagy ott olyan tevékenységi köröket teljes egészében kizárni, amelyek gócpontjai lehetnek, vagy adott esetben fertőzési veszéllyel rendelkezhetnek, hisz nemrég, mostanában az egyi k településen ivóvíz kérdésében ezerszeres fertőzés alakult ki. Tehát pontosan ezeket kellene felmérni annak érdekében, hogy valahol maga a területrendezési terv a jelenlegi állapottal, a jelenlegi környezetvédelmi kérdésekkel összhangban adjon az ország, az állampolgárok számára egy olyan irányt, hogy ha valamelyik önkormányzat ettől el kíván térni, akkor az állampolgárok is teljesen tisztában legyenek ezzel, és tudatosan tudjanak rendelkezni abba az irányba, hogy ezt meg tudják akadályozni. Sok esetben a hulladékgazdálkodás területén is - ma mondjuk azt, hogy megyénként hány hulladékkezelési központot kellene létrehozni - ma egy óriási tiltakozási hullám alakult ki ezzel szemben és kapcsolatban, viszont nem határoztuk meg, hogy valóban megyénként hánynak k ell lennie, egynek; régiónként hánynak kellene lennie, adott esetben kettőnek vagy háromnak, vagy melyik régióban kellene lennie. Tehát ezekben a kérdésekben, úgy érzem, maga az országos
