Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SZITKA PÉTER, az ifjúsági és sportbizottság előadója: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2569 felvételi vizsga az egész magyar közoktatás rendszerére gyakorol. Mindaddig, amíg a felsőoktatásba való bekerüléshez a felvételi vizsgán az adott intézmény által tetszés szerint megkövetelt ismeretekről kell számot adni, addig a közoktatásban, a középiskolában a tanterv szerinti képzés mellett a magánórák, a tanórán kívüli foglalkozások, a szakkörök, a felvételi előkészítők mindmind rárakódnak a közoktatás terheire, és mindez eredményezi azt, amiről oly sokat beszélünk manapság, a tanulók túlterhelését. Tovább tart természetesen ez a szívóhatás, hiszen olyan középiskolába érdemes bekerülni, ahol ezeket a többlettudásokat, többletszolgáltatásokat nagy mennyiségben és jó minőségben biztosítják. Tehát a verseny már az általános iskolában megindul annak érdekében, hogy minél jobb vagy minél jobbnak tartott középiskolába sikerüljön a gyereket beíratni, és ez természetesen megy tovább, lassanként már az óvodában is felvételi vizsgát fognak rendezni. Az a lépés tehát, amelyik kimondja, hogy az érettségi vizsgán nyújtott teljesítmény és az érettségi vizsga követelményeinek való megfelelés alapján lehet a felsőok tatásba bekerülni, ezt a szívóhatást hivatott megszüntetni, és ezzel számos, egyébként a közoktatásba átszivárgó problémát igyekszik kezelni. A másik, a megnövekedett hallgatói létszámmal kapcsolatos probléma az államilag finanszírozott képzés ará nya. Bizonyára emlékeznek rá, tisztelt Ház, hogy az előző kormányzati ciklus azzal indult, hogy az akkori kormánytöbbség eltörölte a havi kétezer forintos tandíjat - az én személyes meglátásom szerint egyébként nagyon helyesen. Eltörölte a tandíjat, ugyana kkor a négyéves kormányzás során gyakorlatilag nem növelte a hallgatók kiadásaihoz való hozzájárulást szolgáló hallgatói normatívát, és a valóban impozáns felsőoktatási létszámbővülés döntően és elsősorban nem az államilag finanszírozott képzés arányában, hanem az úgynevezett költségtérítéses finanszírozáson belül történt meg. Vagyis miközben egy havi kétezer forintos tandíjat sikerült eltörölni, aközben hihetetlen mértékben megnövekedtek - és hihetetlenül egyenlőtlenül növekedtek meg - a felsőoktatásba bek erült hallgatók terhei. Ha meg akarunk felelni azoknak a követelményeknek, amelyek a felsőoktatás és a felsőoktatásban képzett minél nagyobb népességtömeg versenyképességét írják elő, ha ezeknek meg akarunk felelni, akkor tehát célunk kell hogy legyen, hog y az államilag finanszírozott képzést egyenletesebben osszuk el, és hosszabb távon az államilag finanszírozott hallgatók arányát jelentősen növeljük. Ez a törvényjavaslat az államilag finanszírozott képzés lehetőségét javasolja kiterjeszteni a nappali tago zaton túl az esti és levelező tagozatos képzésre is annak érdekében, hogy a másoddiploma megszerzéséhez és általában az élethosszig tartó tanulás intézményeihez nagyobb segítséget tudjon nyújtani. A megnövekedett hallgatói létszám értelemszerűen járt együt t azzal a képzésistruktúraátalakulással, amelyen belül a rövid ciklusú képzések az eddigi szörnyszóval akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzésnek nevezett, közönségesen csak postsecondarynek becézett képzési forma elterjedésével járt együtt. Enn ek a képzési formának volt egyfajta kettőssége, lehetett ezt egyetemen, főiskolán teljesíteni, és lehetett olyan szakközépiskolában teljesíteni, amely valamely egyetemmel, főiskolával szakmai együttműködésben ilyen kurzusokat hirdetett. Ugyanakkor az, aki egy felsőoktatási intézményen belül sajátította el ezeket az ismereteket, képezte magát ebben a kurzusban, az egyetemi, főiskolai hallgatónak ismertetett el, aki pedig egy szakközépiskola falai között jószerével ugyanabban a képzési formában vett részt, ne m ismerődött el felsőoktatási egyetemi, főiskolai hallgatónak. A törvényjavaslat ezen a megítélésem szerint meglehetősen tarthatatlan anomálián igyekszik segíteni, amikor egységessé teszi ezeknél a hallgatóknál a hallgatói jogviszony elismerését, és ugyana kkor a szeptembertől kötelezővé váló kreditrendszerbe történő beillesztéséről is gondoskodik. A megnövekedett hallgatói létszámmal nem tudott lépést tartani a kollégiumi férőhelyek száma sem, egyre kisebb lett azoknak a hallgatóknak az aránya, akik kollégi umi elhelyezésre tarthattak számot; a törvényjavaslat ebben a kollégiumi férőhelybővítésben igyekszik lépéseket tenni a magántőke bevonásával. Fel nem foghatom egyébként, hogy mi a probléma azzal, hogy a magántőke
