Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 28 (67. szám) - Szalai Annamária (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Ez volt az utolsó keringő, avagy el kellene dönteni: Görgey Gábor miniszter, vagy művész?” címmel - ELNÖK (dr. Szájer József): - SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szájer József): - GÖRGEY GÁBOR, a nemzeti kulturális örökség minisztere:
2483 lehetne tenni a kérdést, hogy hivatás vagy politika, mert tulajdonképpen mindenkinek van egy eredeti hivatása, és mégis itt ül a parlamentben. Pontosabban: egykettő fideszes képviselőnek nem lehetne feltenni a kérdést, mert még életükben nem volt foglalkozásuk (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.) , tehát ezek szerint, az ön et ikája szerint joggal ülnek itt a parlamentben. Ez a tény, hogy egy művész miniszter, ez csak itt ilyen furcsa konsternáció, ez Hegyeshalmon túl tiszteletet és elismerést gerjeszt, ezt tapasztaltam Angliáig és Franciaországig. Egyébként a történelemben és a huszadik században is nagyon sok példa volt erre. Nem akarok hivatkozni Goethére, mert a Magyar Nemzet azt fogja írni, hogy én Goethéhez hasonlítom magam a Vatikáni Rádióban, de van Malreaux, aki De Gaullenak volt a kultuszminisztere, Jack Lang, aki Mitt errandnak volt a kultuszminisztere, és a kiváló görög színésznő a görög kultuszminiszter volt hosszú ideig. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Utolsó mondat, és befejezem: az, hogy én miniszter vagyok vagy művész, ez sokkal orga nikusabban függ össze, mint az, hogy valaki KISZtitkár volt valamikor, pornólapszerkesztő, és most mégis hazafias honanya. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Több dologra szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét. Egyré szt arra, hogy az azonnali kérdéseknél minden esetben csak a címet szokás megadni, tehát minden miniszter és államtitkár ilyenkor improvizál. A másik: a parlamentben feltett kérdésekre szokás válaszolni, tehát nem a sajtó az útja ennek, hanem a Magyar Orsz ággyűlésen belül, tehát azt szeretném kérni, hogy ilyenkor a parlamentben feltett kérdésre válaszoljon. (Taps az ellenzék padsoraiban.) A harmadik pedig: szeretném felkérni, hogy a személyeskedéstől a további megszólalásaiban tartózkodjon. Viszontválaszra megadom a szót a képviselő asszonynak. SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz) : Köszönöm. Miniszter Úr! Ha az utolsó mondata rám vonatkozott, akkor ön hazudott, ezt visszautasítom, és feleljen a bíróság előtt azért, amiket itt elmondott. Ön nem válaszolt most sem a felt ett kérdésemre, ön csak annyit mondott, hogy korábban datálódott ez a szerződés. Mikor datálódott, és kivel kötötte? Ha van szerződés, miért nem mutatja meg? Az ön által kirúgott előző Operaházigazgató, Győriványi Ráth György úr azt mondta, nincsen ilyen szerződés. Miért nem mutatja meg? Hogyha lenne ilyen szerződés, akkor miért éppen az ön minisztersége alatt fizették ki az ön honoráriumát, még ha meg is dolgozott érte? Az ön által felsorolt, nagy tiszteletre méltó urak feltehetőleg, ha ilyent elkövettek volna, akkor azonnali hatállyal lemondtak volna. Ez lenne a morális tartás, amit ön hirdet, miniszter úr? (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : A miniszter urat viszontválasz illeti meg. GÖRGEY GÁBOR , a nemzeti kulturális örökség minis ztere : A szerződés olyannyira jóval előbbi, mint a miniszterségem, hogy Rockenbauer Zoltán miniszter úr adott támogatást annak idején az Operaház kérésére ennek az operának az előadására. Ennyit a dátumról. (Közbeszólások.) Az, hogy én kirúgtam ennek az in tézménynek a vezetőjét, ez nem felel meg a valóságnak. Én egy vizsgálatot indítottam a szakma és az Operaház tagságának szinte teljes és egyöntetű kérésére, és egy abszolút objektív grémium döntött úgy a vizsgálat eredményeképpen, hogy mi történjék. (Közbe szólások az ellenzéki padsorokból.)
