Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 14 (65. szám) - Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
2266 aggodalom, hogy talán a hozzáférés, ami eddig is - n em vitatva, különösen ha különböző országrészeket tekintünk - a kívánalmaknak nem megfelelő, amikor megfogalmazódik, hogy milyen mélyen kell még a pénztárcájukba belenyúlni ahhoz, hogy ellássák őket, akkor azt lehet politikai vitának is interpretálni. Úgy gondolom, hogy ez a lényeg, mert azt mindannyian hangoztatjuk - legalábbis remélem, komolyan is gondoljuk , hogy alapvetően a betegek állnak a középpontban. A francia példa pedig azért nem jó, mint ahogy bármilyen nyugateurópai példa teljesen feleslegese n hozandó ide, mert ezt csak egy finanszírozási rendszerrel, egy biztosítási rendszerrel együtt lehet értelmezni, illetve azzal együtt, hogy az adott államok a saját költségvetésükből mennyit költenek az egészségügyre az adóforintokból. Ha ezen kérdésekben is azonos a színvonal, akkor lehet összehasonlítani, különben nem lehet. Tehát amikor azt mondjuk, hogy ezzel a törvénnyel mintegy az állami felelősség alól akar a kormányzat kibújni, és a terheket a lakosságra akarja hárítani, hiszen nem önmagában van a törvény, egyéb más mozgások is történnek az egészségügy körül, akkor higgyék el, hogy valóban az ellátás érdekében emeljük fel a szavunkat, és inkább köszönet illeti Lezsák Sándort az önök részéről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret let eltét.) , hogy felhívja a figyelmet arra, hogy belefutnak még egy Bokroscsomagszerű politikai effektusba. Köszönöm szépen. (23.30) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra következik Göndör István, a Szocialista Párt képviselője. P arancsoljon! GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértve Kósa Lajossal, én magam is azt szeretném, ha tényleg vitatkoznánk arról, ami ebben a törvényjavaslatban van, és arról a helyzetről, ami ma v an az egészségügyben, és arról a célról, amit el akarunk érni, és az oda vezető útról. Amiért Lezsák Sá ndorral kell hogy vitatkozzunk, mert azt gondolom, hogy ha egyszer a magyar társadalom a piacgazdaságra igent mondott, akkor igenis van értelme arról vitatkoznunk, hogy az egészségügyben is, és van még néhány területe a társadalmi viszonyainknak, ahol vita tkozhatunk arról, hogy meddig - kell a piac, de meddig. És én oda szeretném letenni a voksomat, hogy igenis az egészségügyben is kellenek piaci viszonyok. Arról beszélhetünk, hogy meddig, és a törvényben milyen garanciákat kell letennünk. Miért mondom ezt? Csáky képviselő úr használta a kifejezést, hogy mi, potenciális betegek. Igen, valahol egyszer életünk során, ki előbb, ki utóbb, bekerülünk az egészségügyi ellátórendszerbe, tehát kell hogy ott legyen egy kapacitás. De kell hogy beszéljünk arról, hogy en nek a kapacitásnak mekkorának kell lenni. És itt hivatkozom vissza Gógl képviselő úrnak, hogy én ironikusan magamnak azt írtam fel, hogy vajha itt most azt mondanánk, hogy iksz számú kórházat be kell zárni, mert túlkapacitás van, vajon akkor önök mit monda nának. Partnerek lennének ebben? Hogy közösen kimondjuk, hogy egyfajta felülvizsgálat után azt mondjuk, hogy ennyivel több kapacitás van, helyette nem kell, a meglévő pénzt is sokkal jobban lehetne felhasználni. És akkor azt mondja Csáky úr, hogy ijesztget jük. Szóval tessék végiggondolni! Azt mondja, hogy a lakosságra áthárítani. Ebben a törvényben szó nem esik erről; egy szó nem esik arról, hogy itt többletterheket valakire átruházzunk, csupán megteremti a lehetőségét az átalakulásnak. És hadd hivatkozzam sokadszor a miniszter asszonyra. Tudom, hogy ön itt volt, és itt volt a többi képviselő is. A miniszter asszony azt mondta: ez az első lépés, követni fogja sok, egy törvénycsomag… (Varga Mihály: Kettőperces, elnök úr, nem?) Köszönöm szépen. Bocsánat, elnö k úr, nem néztem az órára, elnézést.
