Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 14 (65. szám) - Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2261 Köszönöm szépen. Normál fölszólalásra megadom a szót Lezsák Sándornak, a Demokrata Fórum képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr! LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Felszólalásomban elsősorban a törvénytervezet politikai vetületével kívánok foglalkozni; a szakmai indoklást Csáky András képviselőtársam már megfogalmazta vitaindító előadásában. Tisztelt kormánypárti Képviselők! Bizonyára önök is tapasztalják, érzékelik a közvélemény növekedő gyan akvását, amivel fogadják ezt a törvénytervezetet. Egy egészséges veszélytudat ez, és kísértetiesen hasonlít ez a helyzet arra, amikor 1998ban önök elemezték választási vereségük, bukásuk okait, és a Bokroscsomagot említették, nyilván különféle megfogalma zásban. Úgy vélem, hogy ez a törvénytervezet az önök Bokroscsomagja lehet. Ugyanis egy olyan törvénytervezet általános vitája zajlik most a tisztelt Ház előtt, amelynek alapelveit, céljait, megvalósítási elképzeléseit ismereteink szerint szinte valamennyi , szakmailag illetékes érdekképviseleti és civil szervezet elutasította. Többről van tehát szó akkor, amikor a kormánypártok leszavazzák és félresöprik az egészségügyi szolgáltatókról és egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvénytervezet e llenzéki kritikáját, mert ezzel egyidejűleg semmibe veszik az egészségügyben érdekelt valamennyi szervezet véleményét is, és ennek a következményei nyilván benne vannak a következő hónapok történéseiben. Az eddig kialakult frontok alapján lehet azt állítan i, hogy jelenleg ebben a parlamenti vitában nem politikusok vitatkoznak politikusokkal, hanem kormánypárti politikusok kerültek szembe egy egész szakmával, legalábbis nekem ez a véleményem, ezt látom ebben a vitában. A törvénytervezet alapvető célja az egé szségügy privatizációjának a lehetővé tétele. Nos, a magyar társadalom az elmúlt 15 esztendőben már szembesült a piacgazdaságot bármi áron kikényszerítő politikusok privatizációs gyakorlatának a gyászos következményeivel, és azzal, amikor politikusok kénys zerítettek szakembereket ezeknek a képviseletére. Az olyan rossz tapasztalatok, mint a munkanélküliség, a lealázó személyes függések általánossá válása, a kényszervállalkozás vagy az éhbér közötti választási kényszer, a korábban működtethető vagyonok telje s lepusztulása mind arra figyelmeztet minket, hogy tanulnunk kell az elkövetett gazdaság- és társadalompolitikai hibákból, s nem lenne szabad ugyanazokat még egyszer elkövetnünk. Nos, e szerint a törvénytervezet szerint is egyre inkább gazdálkodó szervek m űködtetnék az egészségügyet értelmezésünk szerint, és meglódulna a privatizáció a magyar népgazdaság utolsó, még nem privatizált részében is. Lezajlik tehát az önök elképzelése szerint vagy az önökre kényszerített elképzelés szerint az egészségügyben is ug yanaz, amivel a magyar iparban, a kereskedelemben és a bankszférában mindeddig szembesültünk. Nem várható más itt sem, mint az, amit eddig is tapasztaltunk, miszerint hosszabb távon az átalakulást követően a közalkalmazott orvosokból alkalmazottak vagy épp en kényszervállalkozók lesznek, az alacsony árakon átvett intézmények néhány éven belül vagy lepusztulnak, vagy irodaházakká, bankokká - idézőjelben mondom - átlényegülnek. A betegek pedig egyre nagyobb fizetségért egyre kevesebb és csökkentett értékű szol gáltatást kapnak. Ez várható Magyarországon, míg vannak olyan volt szocialista országok, ahol a sokkterápia csodatevő mágusai, szélhámosai és haszonélvezői nem tudták elérni a nemzeti vagyon magyarországihoz hasonló léptékű elherdálását, s most sincsenek h atalmon. Elkerülhető lehet tehát ez a tévút. (23.10) Tisztelt Ház! Ismerős az a stratégia is, hogy a privatizáció előtti időszakban csődhelyzetek sorozatát kell produkálni, vékony jégre kell vinni minél több egészségügyi intézményt, hogy ezt követően az ot t dolgozók is elhiggyék azt, nincs más megoldás, mint a magánosítás; természetesen a
