Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 14 (65. szám) - Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP):
2251 A költségve tési bizottság tagjai nagyon jól ismerik a makroszámok helyzetét, és ebben nem látszik jelentős többlet kifizetése, de erre vonatkozóan nem is hallottunk olyan állítást, hogy ez megtörténne. Ezért merült föl az a kérdés, hogy ki lesz az a befektető, akinek megéri ilyen megtérülési előrelátással a finanszírozás, a befektetés, majd a rendszer működtetése. Elhangzott, hogy itt csupán a piacvásárlásnak van meg a lehetősége, ami viszont messze nem az eleve meghirdetett célokat jelenti. Ezért nem támogatja a törv ényjavaslatot általános vitára a kisebbség. Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz soraiban.) (22.20) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, ezek időkerete az elfogadott napirendi ajánlás szerint 1515 perc - ez persze nem akadálya annak, hogy egy felszólalás lehet akár három, öt- vagy nyolcperces is. (Derültség.) Először az írásban bejelentkezett képviselők következnek, így Juhászné Lévai Katalinnak, a Szocialista Párt képviselőjének adom meg a szót. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony. DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nyilvánvalóan nem szakemberként, de a fenntartó oldaláról, illetve potenciális használóként szeretném az előttünk lévő törvényterv ezetről a véleményemet elmondani. A HajdúBihar megyei közgyűlés mint fenntartó képviselőjeként is azt tudom mondani, hogy azok a feszültségek, amelyek egy tulajdonos, egy fenntartó és a hozzá tartozó, nagyon jól működő, szakmailag is jól működő, és hála i stennek, még a gazdálkodásában is normálisnak mondható megyei kórház sorsát jellemzik, ugyanakkor feszít az a gond, hogy folyamatosan jogos az az elvárás, hogy a betegellátás színvonalának a növelése érdekében nagyon komoly innovációra, befektetésre lenne szükség, hisz folyamatosan mind a szolgáltatást, mind pedig azokat a műszereket pótolni kellene, amelyek égetően jelentkeznek egyegy fenntartó felé, és jogos az elvárás, hogy ha fenntartók vagyunk, akkor ehhez érdemben hozzá kellene tudni járulni. Az az i gény, ami jelenleg jellemez például HajdúBihar megyében egy 2600 főt foglalkoztató kórházat és egy 520 ezer embert ellátó és ellátásáról gondoskodó intézményt, az több milliárd forintot jelent, és a fenntartó 100120 millió forintot tud egyáltalán segítsé gre mozgósítani. Azt gondolom, ezek a feszültségek joggal jelzik azt, hogy mindenképpen lépni kell, és lehetőséget kell találni arra, hogy hogyan lehet a beteg érdeke szempontjából érvényesíteni azokat a garanciákat, amelyeket egy törvénytől joggal elvárha tunk. Én ennek mentén tekintettem át, és hasonlítottam össze azzal a törvénnyel, amire itt képviselőtársaim a másik oldalról folyamatosan hivatkoznak. Úgy vélem, hogy a jelenlegi helyzet egy speciális és szabályozás nélkül kialakult helyzet, ami ma az egés zségügyet jellemzi: amit a törvény nem tilt, azt mindent szabad. Ennek pedig az az eredménye, hogy a kórházak a jövedelemtermelő egységeiket leginkább külső vállalkozók által tudják működtetni; ezek elsősorban a diagnosztikai egységek. A felelősség ebben a helyzetben nem tisztázott, a vállalkozó pedig közvetlenül köt finanszírozási szerződést az OEPpel. Ebből aztán számtalan negatív példát tapasztalhatunk, akár HajdúBihar megyében is, de az ország más területein is, gondolok itt SzabolcsSzatmárBereg meg yére. Tehát az egyértelmű, hogy egy normális törvényi szabályozásra ebben a rendezetlen helyzetben mindenképp szükség van. Az is teljesen egyértelmű az általam elmondottakból is, hogy ez elsősorban a tőkebevonás miatt, részben az értékesebb és a nagyobb pi aci értéket képviselő részlegek kimazsolázásának a megakadályozása miatt is minél hamarabb szükséges. Úgy vélem, hogy mind a beteg, mind a fenntartó, mind pedig a kórházakban dolgozó, magas színvonalú szakmaiságot képviselő orvosok, szakápolók és mindenki, aki az egészségügyet szívügyének tekinti, ebben az ügyben közösen érdekelt és egyetért.
