Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 14 (65. szám) - Gy. Németh Erzsébet (MSZP) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - “A kiskutyákat lelövik, ugye?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP):
2153 tudatában, hogy ez az ítélet mit tartalmaz, dönteni fog a Legfőbb Ügyészség, illetve én magam is, hogy felülvizsgálati kérelmet nyújtunke be, vagy sem. Köszönöm szépen a figyelme t. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, legfőbb ügyész úr. Viszontválaszra megadom a szót a képviselő úrnak. DR. HORVÁTH BALÁZS (MDF) : Én is köszönöm, legfőbb ügyész úr. Az igazságügyminiszter úr még ügyvéd korában, a minap, egy évvel vagy pár évvel ezelőtt azt mondotta - tartalmi pontossággal idézem : pirul az arcom, hogy a politika rátelepedett az igazságszolgáltatásra, a bíróságokra. Most nincs itt, gondolom, elment pirulni az igazságügyminiszter, de azért én me gkérdezem - ez költői kérdés : kinek az arca pirul ezek után, amikor az anyák nem kapják meg a pénzüket? Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Viszontválasz illeti meg a legfőbb ügyész urat. Kíváne élni a lehetőséggel? DR. POLT PÉTER legfőbb ügyész : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Én csak azt tudom mondani, hogy az ügyészség törvényes keretek között mindent meg fog tenni ebben az ügyben is, mint minden más ügyben, hogy az anyagi iga zságra fény derüljön. Köszönöm szépen. (Taps.) Gy. Németh Erzsébet (MSZP) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - “A kiskutyákat lelövik, ugye?” címmel ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Gy. Németh Erz sébet, a Magyar Szocialista Párt képviselője, kérdést kíván feltenni a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek, “A kiskutyákat lelövik, ugye?” címmel. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony. GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP) : Köszönöm szé pen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nem szeretném, ha a bulvárlapok határoznák meg az Országgyűlésben feltett kérdések témáját, mégis egy újságcikk nyomán kell megkérdeznem önt. Számos állatbaráthoz hasonlóan engem is felháborított egy múlt heti cikksorozat, amely szerint kamionszámra exportálnak néhány hetes kiskutyákat hazánkból feltételezhetően a TávolKeletre, ahol a megkínzott kutyakölykök egy vendéglőben végzik rövid földi életüket. Teszik ezt azzal az állattal, amelyről a kisgyerekek is tudják, hogy az ember legjobb és leghűségesebb barátja. Nincs jogunk kritikailag sem illetni más országok és népek szokásait, nekünk azonban a saját normáinkhoz kell igazítanunk magatartásunkat. Szombaton úgy döntöttünk, hogy az Európai Unióhoz kívánunk csatlakozni. E döntés a legapróbbnak tűnő kérdésekben is megváltoztatja életünket. Olyan klubba léptünk be, amelynek szabályait a humanizmus hatja át, amit úgy értelmezek, mint az élet feltétlen tiszteletét, a természet minden élőlényének védelmét. Nem sz eretném, ha az első jelző, amelyet nevünkhöz ragasztanak, a barbár lenne. Elviccelődhetünk, mint a kampány során néhányszor, hogy ehetneke moslékot a sertések, és milyen játékszert kell adnunk a háziállatoknak. Az már korántsem ilyen tréfás, hogy az állat ok értelmetlen kínzása üzleti haszon
