Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 14 (65. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
2126 arról a szószékről, ahonnét fél évszázaddal ezelőtt a zsidótörvények meghozatala mellett érveltek szónokok, nos, pontosan arró l a helyről hangzott el először ennek a Háznak a történetében, először a Magyar Köztársaság történetében héber nyelven a gyászima, a Kaddis. Akik ott voltunk, éreztük, tudtuk, hogy itt valami fontos dolog történik. Európa számos országában megemlékeznek a holokausztról, az auschwitzi tábor fölszabadításának januári évfordulóját tüntetve ki ezzel a nappal. Mi három évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy nem ezt az utat folytatjuk, hanem április 16át jelöltük ki erre a napra, mert ezen a napon állították föl 194 4ben, az akkori Magyarország területén, Kárpátalján az első gettót. Nem egy távoli kisváros a világtörténelem zugába száműzve, nem mások ügye a holokauszt, hanem a magyar nemzeti történelem része. Akiket megöltek, magyar emberek voltak. És akik ebben a mu nkában segédkeztek, nem kevesen, szintén magyarok voltak. Ahogyan egy felnőtt ember, úgy egy felnőtt nép is őszintén szembe kell hogy tudjon nézni a saját hibáival, sőt bűneivel, ahogyan büszke lehet a saját erényeire és dicsőségére is. Ettől leszünk felnő ttek. Azt gondolom, Magyarország ebből a szempontból felnőtt. Nem azért alkottuk meg, vagy nem azért javasoltuk a holokauszt emléknapját, hogy bűntudatot keltsünk a felnövekvő fiatal generációkban, hanem azért, hogy felelősségérzetet. Nincs más reményünk; a technika semmilyen újdonsága, fejleménye nem óv meg bennünket attól, hogy holokauszt vagy ahhoz hasonló népirtás előforduljon. Nincs más reményünk, csak az, ha minden egyes felnövekvő generációban és a saját lelkünkben újraépítjük az egyéni felelősségtud atot és tartást. Ehhez kívánok magunknak, önöknek néhány másodpercnyi csendet. Ahogyan szédereste az apák parancsa: „Beszéld el fiadnak!”, úgy tegyük ezt meg mi is ezen a héten, a holokauszt emléknapján. Kérem, hogy a fölszólalás után ne tapsoljanak, haszn álják ki azt a néhány másodpercet, kiki, hogy végiggondolják saját személyes teendőiket, felelősségüket ebben az ügyben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Néhány másodperces néma csend a teremben.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm frakcióvezetőhelyettes úr felszólalását. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a házbizottságban történt megegyezés alapján holnap délelőtt a Ház elnöke fog ugyanezen tárgyban megemlékezni, figyelemmel a házbizottság '99. május 20án elfogadott, és 2002. szeptember 26á n megerősített állásfoglalására. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Herényi Károly frakcióvezető úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, “Népszavazás után” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. HERÉNYI KÁRO LY (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum, ahogy az előbb is mondtam, üdvözli az eredményes és érvényes népszavazást, hiszen megalakulása óta minden törekvése az volt, hogy erre az akt usra, erre a lépésre sor kerüljön, és sor került. (Nagy zaj.) De most egy másik időszak, egy másik korszak áll előttünk, amikor a kérdés már nem az igen vagy a nem kérdése lesz, hanem holnaptól a hogyanra kell választ találnunk itt a Házban. Hogyan érhetjü k el, hogy honfitársaink legtöbbje legyen az egy év múlva bekövetkező valódi csatlakozás kedvezményezettje, és minimális legyen a vesztesek létszáma? Nagy feladata van ebben a kormánynak. Mától, de holnaptól bizonyosan el kell kezdeni a munkát a bérek felz árkóztatásáért. Az nem lehet, hogy az Európai Unió legszegényebb országában is háromszor magasabb legyen a minimálbér, mint például nálunk. Félreértés ne essék, a bérek kérdését nem az Európai Unió fogja megoldani, a magyar kormánynak kell ezt megtennie a minimálbér növelésével, a közterhek csökkentésével.
