Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 8 (64. szám) - A kis- és középvállalkozások helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló beszámoló; a kis- és középvállalkozások helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló 2000. évi jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2050 indult - alkalmat ad eg y szakmai áttekintésre, hogy mivel is járult hozzá a Széchenyiterv a gazdaság élénkítéséhez, és hogy a tapasztalatok alapján az Országgyűlés milyen javaslatokkal éljen a kormány felé a támogatási rendszer továbbfejlesztése érdekében. Ahogy elhangzott a mi niszteri expozéban, a működő, mintegy 840 ezer kis- és középvállalkozás foglalkoztatja ma a magánszektorban dolgozók közel kétharmadát, itt termelődik a GDP 50 százaléka, viszont az exportrészesedés mindössze 20 százalék körüli. Ezek a főbb adatok önmagukb an arra hívják fel a figyelmet, hogy a nemzetgazdaság nemcsak volumenében, hanem szerkezetében is sajátos szegmenséről van szó, amely kormányzati és törvényhozási figyelmet érdemel, amire a vonatkozó törvény kötelezettséget is jelent, jóllehet ez a törvény önmagában is felülvizsgálatra és aktualizálásra szorul. A jelentések vitája alkalmat ad egy nagyobb léptékű áttekintésre is, ezzel rabolnám egy kicsit a jelenlévők idejét. A kis- és középvállalkozói szektor gazdaságban és foglalkoztatásban betöltött jelen tős szerepére tekintettel az elmúlt évtizedben a támogatási eszközök széles skálája került kifejlesztésre. Az alkalmazott eszközök jellemzően három probléma megoldására koncentráltak: a versenyhátrány csökkentésére, az esélyegyenlőtlenség tompítására és a finanszírozási forráshoz jutás segítésére. Az eszközrendszerben jelen vannak a különféle pénzügyi támogatások, a kedvezményes hitelkonstrukciók és kamattámogatások, a finanszírozási forráshoz jutást segítő hitelgaranciaszolgáltatás, valamely speciális tev ékenység ösztönzését célzó adókedvezmények, és a kis- és középvállalkozások tőke, illetve finanszírozási forráshiányának enyhítését célzó, pályázati formában elérhető támogatások. Ezeknek az eszközöknek a nagy része állami részvétellel működik, ami állami és kisebb részben külföldi segélyből származó pénzeket juttatott el a kis- és középvállalkozásokhoz. Az elmúlt 12 év különböző kis- és középvállalkozásfejlesztési lépéseinek többsége sikeresnek mondható abban az értelemben, hogy a támogatás céljára rende lkezésre bocsátott források felhasználásra kerültek, viszonylag kevés azoknak a támogatási formáknak, konstrukcióknak a száma, amelyek működését kudarc kísérte. A kis- és középvállalkozások támogatását célzó intézkedések számos területen segítették a kis- és középvállalkozások számának gyarapodását, a működéshez szükséges finanszírozási forrásjuttatással fennmaradásukat, fejlődésüket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a megtett intézkedések ellenére a kis- és középvállalkozási szektor növekedését gátló pro blémák enyhítésében, versenyképességük növekedésében stratégiai jellegű áttörés nem következett be. A korábbi kis- és középvállalkozástámogatási rendszer legfontosabb jellemzői a következők voltak. Az eszközrendszer fókuszában főként a kis- és középvállal kozások versenyhátrányának mérsékelése állt, a versenyhátrányt előidéző okok szerteágazó skálája miatt a célcsoport gyakorlatilag a teljes vállalkozói kör. A kisvállalkozásfejlesztés eszközrendszerét erősen áthatotta az olcsó forráshoz jutás szempontja. E z a szempont jelen van a hitelhez jutást segítő eszközöknél és a pályázati támogatásnál egyaránt. A támogatási programok szelekciós követelményei között, kevés kivételtől eltekintve, nem volt jelen a hatékonyság kritériuma, ez súlyos probléma. A kis- és kö zépvállalkozásfejlesztés eszközrendszerében az elmúlt évek során folyamatosan növekvő szerepet kaptak a pályázati formában elnyerhető, vissza nem térítendő támogatások. Ezek ellentmondásos hatásáról még szólnék a későbbiekben. A vissza nem térítendő támog atások túlzott szerepe rontja a piaci eszközök működésének hatásfokát, néha azzal ellentétes. A kis- és középvállalkozások finanszírozási forráshoz jutását segítő speciális hitelkonstrukciók, kamattámogatások kettős célt szolgálnak. Az egyik cél a kisválla lkozások sajátos kockázatai miatt számukra nem elérhető banki finanszírozási csatornákhoz való hozzáférés, amit az állam speciális hitelkonstrukció működtetésével - például a mikrohitelprogram - biztosíthat. A másik cél a banki finanszírozás kisvállalkozók számára magasabb költségeiből következő versenyhátrány ellensúlyozása, az állam által nyújtott kamattámogatással.
